Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában, 2013.04.29-én.
Olvasandó: Máté 7:24-27 Igehirdető: Nagy Lajos
A Húsvét Ünnepe utáni negyedik munkahetet kezdjük meg immár. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a main kívül még egy munkanap s letelik az esztendő egyharmada.
A magunk mögött hagyott hetek meditációinak tartalmát értelemszerűen meghatározta a keresztyén világfelfogás alfáját képező feltámadás-hit. Merthogy a keresztyén hittan rendszer alapját éppen hogy ez a világtörténelem alakulását meghatározóan befolyásoló tény képezi: Krisztus feltámadott!
Erre az alapra épül tehát a bibliás keresztyén filozófiának teljes vertikuma. Mégpedig abból az apostoli megfontolásból, amit Szent Pál apostol így fogalmaz meg: „Mert más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus.” (I.Korintus 3:11) Ebben az összefüggésben tehát voltaképpen még ma is ugyanabba az irányba nyomozódva lépünk tovább, amikor az imént hallott evangéliumi idézet fényében alapról, alapozásról, kétféle, egymástól merőben különböző fundamentum készítésről lesz szó, annak fizikai értelmében, illetve jelképszerűen is.
Ez a hallott idézet egy jézusi példázat, példabeszéd. Egyetlen pillantást vessünk arra is: milyen kontextusban, milyen szövegkörnyezetben, milyen előzmények után hangzik el alapigénk. Néhány verssel korábban egyfajta sajátos etikai megközelítésben, a valódi hit és a hit hiteles megvallása összefüggésében mondja ki hallgatóságának Jézus e meghökkentő szavakat: „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (Máté 7:21) Vagyis nem elég az „Uram, Uram”-ozás, hanem tartalom és következmény kell! Láttatni kell a hit manifesztációját – leginkább a cselekedetekben megnyilvánulóan. Mellesleg e gondolatot későbben Jakab apostol levelében úgy fejleszti tovább, hogy sajátosan egyéni teológiájával Ő meg már egyenesen azt mondja: „…A hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.” (Jakab 2:17)
Szóval az amorf hit nem elegendő. Mit kell cselekednie most már annak, aki Jézust és az Ő eszmei-etikai értékrendjét akarja követni? Azt, amit Ő így mond: „Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva.” Ez tehát a kívánt optimális változat. A keleti ember szeret képekben, jelképekben gondolkodni és szólni. Ezeknek a képes beszédeknek a parabolikus – és esetleg alkalmasint szó szerinti – értelmezése mindig kézenfekvő. Jézus ezért majdnem mindig képes beszédekben szól. A zápor, árvíz, szelek, mind képek az ítéletre vonatkoztatandóan. Már Ézsaiás prófétánál azt olvassuk: „Fölmorajlik az Úr fenséges szava, láthatóvá lesz…orkánban, zivatarban és jégverésben.” (Ézsaiás 30:30) Megmérettetik tehát: ki mire épített.
Mert a jézusi példabeszéd második fele már így hangzik: „…Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult.”
Az örök ember a példázat gondolatmenetének megfelelően nem csak házat épít, hanem életet, életperspektívát is. A döntően életbevágó kérdés: mire, kire alapozza élete fundamentumát? Az ellentétes előjelű végkifejlet egyidejűleg eredményszerűen mutatja meg az okosság és a bolondság közötti hatalmas, áthidalhatatlan szakadékot. Lehet okosan, bölcsen, a hitre alapozottan dönteni életünk kis és nagy kérdéseiben. Szabadon választható ez a megoldás is. Viszont lehet valóságosan és átvitt értelemben a bolondhoz illően dönteni. Habár kemény e szó, de Jézus nem finomkodik. Az ember érdekében nem. Az Isten-hitre alapozottan senki sem fog a bolond emberhez illő minősítésben részesülni. Ellenben már a zsoltár így fogalmaz: „…Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten…” (Zsoltárok 14:1) Magyarán: homokra épít a kőszikla helyett.
Befejezésül a rossz döntés újabb megvilágítására idézzük egy másik példabeszédből: „Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje, ekkor így gondolkozott magában…Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vígadozzál! Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?” (Lukács 12:16,17,19,20)
Szent ez a dilemma. Okosan kellene dönteni – a Transcendens segítségét igényelve és kérve.
Úgylegyen! Soli Deo Gloria!
Nagy Lajos kórházi lelkész
