Énekek: 66;80: 1-5; 80:9, 200: 1-6.
Alapige: Zsidók 12: 15
Bibliaolvasás: Zsidók 12: 12-29; Igehirdető: Faust Gyula
Isten megemésztő
tűz, - hallottuk a Bibliolvasáskor. Szeretjük elfelejteni ezt. Ne tegyük!
Nézzünk inkább a tanúknak nagy fellége, kik közt a legeleső, a mi Urunk Jézus
Krisztus, hogy a lábunk elé mindenféle akadályt gördítő bűnt félre tegyünk
üdvösségünk útjából. Nézzünk tehát Jézusra, aki úgyszintén ezt tette, példát
mutatot nekünk arról, hogyan kell nekünk szembeszegülnünk a bűnnel, a vérünk
árán is ha kell. Jézus az Ő engedelmességében két dologgal nem törődött, az
előtte lévő öröm csábításával, mert elhagyta mennyei Atyja keblét és testet
öltöt. Mikor pedig a testben volt, a megprófétált gyalázattal nem törődött,
mert a mindenekfelett való jutalomra tekintett, akik elsősorban mi vagyunk Ő
neki.
A kereszten
véghezvitt váltság, a mi üdvözítésünk tehát csodálatos, de egyetlen pillanatra
sem tehetünk úgy, mint akik nem ismerjük meg benne a tűzként emésztő Istent. Mi
Isten jóságát egyszerre látjuk az ő megemésztő szentségével!
Isten szent,
megemésztő tűzként jár közöttünk. Megemésztő tűzként vizsgálja meg bensőnket, a
vesénket. Ezt a perzselő tüzet a zsidóknak eme gyülekezete próbaként,
fenyítésként, bajként, csapásként, keresztyénüldözésként tapasztalta meg. Nem
volt köztük olyan lélek, akit Isten ne belülről emésztett volna. Mindenki úgy
érezte, hogy minden ok nélkül és igazságtalanul szenved. Nehéz volt meggyőzni
ezeket az embereket, hogy a szeretet fenyítését érzik magukban, azt, hogy Isten
méltóknak találta őket arra, hogy fiaiként bánjék velük. Ez a szokatlan
bánásmód nem a jólétban, a lelki ujjongásokban öltött testet, hanem a
szenvedésben. A fiúság tapasztalata tehát a szenvedés. Ki akar ilyen áron Isten
gyermeke lenni? Nos, éppen ezért dönt Isten erről.
Az Atya Isten
próbái a fiakból lankadt kezeket, megroggyott térdeket, keserüség gyökerének
növekedését, parázna indulatokat, világ felé való menekülési szándékokat
váltott ki. Nos. Egy kérdésem van. Fölismered-e magadban ezeket az
ösztönzéseket, a téged ide-oda ráncigáló erőhatásokat? Érzed e a nyelved alatt
a keserű gyökér nedvét? Vannak gonosz erőtömörülések, akiknek egy céljuk és
szándékuk van, hogy a benned lévő keserűséget még jobban fölgerjesszék, kényük
– kedvük szerint manipulálják, hogy föllázítanának téged Isten és az Ő rendje
ellen, a testvéred ellen, a barátod ellen, a férjed vagy a feleséged ellen,
önmagad ellen, jó akaró tanítód ellen.
Ne tégy úgy, mintha
nem tudnád, hogy miről beszél itt veled az Isten Igéje. Ne tagadj, azonosítsd
be magadban ezeket a téged szétszakító erőket! Leplezd le a bűnt, a keserűség
növekvő gyökerét! Állj ellene a vérig! Egyetlen határozott mozdulattal, akarati
döntéssel rombold le a bűn ellened épített akadályait. Tépbd le magadról a
téged behálozó bűnt. Értsd, ha akarod szó szerint is, mert a világ hálójában,
ismertebb nevén az internet, azaz, ha lefordijuk ezt a szót, akkor a köztes
háló, vagy belső háló jelentést kapjuk. Isten gyemekének nem lehet semmi köze
ehhez a hálohoz, mely miliárdokat tart fogva és elválasztva Istentől. Még nem
olyan rég a rabszolgákat hálóval fogták ösze, mint a vadakat. A vadászhálóból
pedig a halálig tartó raboszlgasors hálójába vitték. Ma ez a háló
körmönfontabb, nem látható, éppen ezért mindennél hatékonyabb. A szabadság
illuzióját adja de valójában a halál rabszolgaságába kötöz. Föl kell ébredned! Meg
kell tanulnod e hálon járni, mint a pók, de még inkább úgy élni, mint a
kaparódarázs, aki magát a pókot göngyöli bele saját hálójába és végez vele.
Hogyan? Hogyan
emelkedhetünk fölé e bennünket megfojtó hálónak?
Előszőr is
tudatosítsuk magunkban, hogy Isten megemésztő tűz, de azt is, hogy Ő reá még
sem az álldó haragvás a jellemző.„Istennek nem szokása haragudni, csak ha már
nincs reménység a jobbulásra. (Olyankor megsóz egy kicsit az ő haragjából, alig
egy keveset, hogy fölserkenjünk, mert rettenetes haragját el nem
hordozhatnánk). Ezért, ha szükségben, félelmek között és veszélyben vagy,
fordulj magadba és kérdezd meg szívedtől, annyira ellensége lettél-e Istennek,
hogy már egyáltalán nem akarsz hozzá visszatérni? De ha szívedben bizonyosan
eltökélted, hogy ismét hozzá fordulnál, hozzá térnél, amennyiben téged ismét
elfogadna, és ha bűneidet, amelyeket ellene elkövettél, őszintén bánod, szívből
vágysz arra, hogy azokat elhagyd, akkor egyáltalán nem kell elcsüggedned: Isten
nem haragszik, még el sem kezdett haragudni, hiszen te sem kezdtél el az
kegyelmében és irgalmasságában kételkedni.”[1]Bármely
nyomorúságomban nincs más reménységem, csak a megfeszített Krisztus, aki
föltámadt értem!
Másodszor járuljunk
az élő Isten városához, az angyalok ezreihez, az elsőszülöttek ünnepi
seregéhez, az egyházhoz, akiknek neve fel van írva a mennyekben, a
tökéletességre jutott igazak lelkeihez, az újszövetség közbenjárójához,
Jézushoz és a meghintés véréhez és mindennek bírájához, Istenhez. Krisztus
Urunk főpapi vére fedezte el minden bűnünket és nyomorúságunkat a Szent Isten
előtt. E vér által születtünk, sőt teremtettünk újjá a megemésztő tűzként
emésztő Isten dicsőségére, hogy amikor eljön az óra fedhetetlenül álljunk
trónja előtt, a mi Atyánk előtt, aki semmi kivetni valót nem talál bennünk.
Harmadszor,
vigyázzatok! Vigyázzatok a bűn hálójával, a kesüség gyökerével és a hallott
bizonyságtételekkel. Vigyázz, ne utasítsd vissza a veled és benned beszélőt,
amikor szól. Hittel, szívemmel és szájammal tettem bizonyságot,[2]
hogy itt és most az Úr beszélt. Nem akármilyen szót hallottál. A Golgota
hegyéről szólt az evangélium, a keresztről. Ez az igehirdetés a keresztről szóló
örömhír visszhangaja, amely immár másodszor és utoljára rendítette meg nem csak
a földet, hanem az egeket is. Miért? Hogy mindkettőből minden megromlott és
elmúló megrendülve vesszen el, helyét pedig az elmulhatatlan foglaja el örökre.
Isten elmulhatatlan szerelme pedig mi vagyunk! Ámen.
Áldás: „Azért mivel
rendíthetetlen (és elváltozhatatlan) országot nyertünk, legyünk háládatosak, és
így szolgáljunk az Istennek, neki tetsző módon: kegyességgel és félelemmel!”[3]
[2] Mert ha a te száddal
vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten
feltámasztotta őt a halálból, megtartatol. Mert szívvel hiszünk az igazságra,
szájjal teszünk pedig vallást az idvességre.
Mert azt mondja az írás: Valaki hisz ő benne, meg nem szégyenül. Róm
10:9 -11
