Énekek: 278: 1; 278: 7 – 8; 231; 230.
Alapige: Máté 5: 27-30; János 9: 1 – 7; 26 – 38.
Igehirdető: Faust Gyula
Köszöntés: Az Úrnak lelke [van] én rajtam, mivelhogy felkent
engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a
töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és
a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, s hogy
hirdessem az Úrnak kedves esztendejét. Luk 4: 18 – 19.
Kálvin az élet mesterének[1] nevezi Jézust, aki
az életünket, beleértve annak erkölcsi dimenzióit is, nem külsőképpen, hanem
belsőképpen tisztítja meg, a szívnek
tiszta és ép indulatait[2]juttatja előnybe,
hogy igéjével megszentelt életünknek ura legyen és Atyjával együtt, velünk
lakjon.[3]
Krisztus ezzel a radikális tanításával nem csak úgy általánosságban
kárhoztatja a fajtalanságnak bűnét, mert nemcsak azok paráznák Isten előtt,
akik mások feleségét rontják meg, hanem azok is, akik képtelenek uralkodni a
szemük látása felett, és a szemen keresztül újból és újból bemocskolják teljes önmagukat.[4]
Emlékeztetek mindenkit, hogy az Éden kerti sátáni csábítás is a szem
látásán keresztül tört utat magának az ember lelkéhez. Addig dumált az
asszonynak, amíg oly módon nyílt meg, hogy a halált
hozó és tiltott fa gyümölcsét jónak és ehetőnek látta. Az ember azt
vélte látni, hogy jó az a fa eledelre, hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a
fa a bölcsességért: szakított tehát annak gyümölcséből, és megette, majd adott
vele levő társának is, és ő is evett.[5]
A kezdeti múltba látó prófétai ige azt mondja, hogy maga mellé vette a férjét
és együtt szakítottak! Nem lettek volna erre képesek, ha előtte nem szakítanak
az Úr igéjével. De mivel ők megvetették a kérlelő és eltiltó igét, nem maradt
semmi, ami visszatartotta volna őket a szakítástól.
Jézus jól tudja, hogy attól a naptól kezdve az ember ezer sebből vérzik el,
és köztük az egyik legveszedelmesebb éppen a velejéig megromlott látás. Beteg
látásunkat legtömörebben János apostol fogalmazza meg, amikor így szól: „Mert
mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet
kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból.”[6]E
világ fejedelme, vagyis a Sátán a szemünkön keresztül láttatja velünk olyannak
a világot, amilyennek ő akarja.
Egyik iszonyatos rablánc a megromlott látásunk. Lehet ehhez hőzöngve
viszonyulni és azt mondani, hogy én nem látok itt semmilyen láncokat, csakhogy
ennek a veszedelmes megkötözöttségnek pontosan abban van az ereje, hogy
láthatatlan a hőzöngő számára. Sátánt tükröző világlátásunk olyan, mint a
legnagyobb hajót is elsüllyeszteni képes rés. Ez a képzeletbeli hajó pedig
azért süllyed el, mert tagadja, hogy az oldalát torpedó ütötte át.
Az Úr beszéde azt mondja, hogy a szemünkön keresztül úgy beszél testi
voltunkhoz a világ és mögüle az ördög maga, hogy az érzelmi világunkkal
összefonódott kívánságaink hárfáját pengeti. Így változtat bennünket a saját
varázsfuvolájává. Nevetünk a mesén, amikor azt látjuk, hogy a varázsfuvolát
hallgató mesebeli lények nem tudnak nem pörögni, amíg a fuvola szól. Hangjára
elillan az akaratuk, és csak azt teszik, amit a fuvola mestere akar. Így
táncoltat mindenkit az ördög a pokolba.
Nos, csodálkozol, hogy Jézus ennyire radikális, amikor a szem kifolyatását
ajánlja alternatívaként a gyehenna ellen? Az üzenet morbid, meghökkentő, durva,
felháborító és kijózanító. Inkább folyjék ki a szemed, minthogy elkárhozzál a
rajta keresztül ért ingerek fogságában!
Mielőtt tehát bárki, bárhogyan fölmentené
magát, mint akire Jézus súlyos szavai nem vonatkoznak, mert hogy számára nem
okoz gondot más testének a megkívánása, legyen szó asszonyról vagy férfiról, ne
mentse föl magát. Ne tedd te sem, mert nem csak erről van itt szó! Jó, ha
mindenki tudja, hogy Isten előtt nem csak azok paráznák, akik határozott
akarattal táplálják, dédelgetik magukban a nemi vágy ösztönét (mely ösztön
önmagában nem bűn), hanem azok is, akik szakítottak Istennel, és az életet,
annak minden vonatkozásában nélküle látják és képzelik el. Akit tehát nem
érdekel az Isten véleménye a döntéseivel, az életvitelével és a tetteivel
kapcsolatosan, arra pontosan ráillik Jézus azon megnevezése, amikor a
hallgatóit parázna nemzetségnek[7] mondja, egészen
pontosan így: „Mert valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és
bűnös nemzetség között (vagy csupán csak saját maga előtt is!), az embernek Fia
is szégyellni fogja azt, mikor eljön az ő Atyja dicsőségében a szent
angyalokkal.”[8]
Önfelmentéseink helyett inkább vegyük
tudomásul, hogy a Messiás azért jött, hogy a megvakítottak szemét meggyógyítsa
és megnyissa. Jézus több világtalannak adta vissza a világát! Szándékosan nem
mondtam vakot, hanem világtalant, aki azért világtalan, mert az ördög elvette
tőle az Isten világát. Az egyik legérthetetlenebb gyógyítás az, amikor a
nyálából és föld porából sarat készít, majd azzal jól bevakolja a vakon
született ember szemét. Nem logikus, de összhangban van a ma hallott
tanításával. „Jobb neked, - mondja és cselekszi is Jézus – hogy egy vesszen el
a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék,”[9]ezért
Én magam falazom be ezt a téged pokolba veszítő testtagodat! Jézus tehát egy a világ
és a Sátán által elvakított szemet, világtalanított látást falazott be, hogy ne
lásson!
Ne feledd, hogy a megnyílt látás története az Édenben kezdődött, amikor az ember
evett a tiltott fáról és megnyílt a szeme. A Sátán nyitotta ki! Ha a Sátán
nyitja ki szemedet, akkor többé nem te vagy a szemed gazdája, nem tudsz
uralkodni a látásodon és az, vagyis a szemed mindörökre nyitott marad. Akinek
pedig Isten nyitja meg szemét, azok akkor zárják be, amikor csak akarják. (…) A
Sátán által kinyitott szem tágra nyitva marad minden eljövendő veszély
meglátásra oltalom és vigasztalás nélkül. Nyitva marad a testvéred vétke
láttán, sőt a nyelved is elered és kipletykálod a világba, mert könyörögni és
közbenjárni a Sátán látásával lehetetlenség! Ha viszont az Úr nyitja meg
látásodat, akkor bezárhatod a szemed testvéred gyarlósága felett, amint Sém és
Jáfet is tették, amikor édesapjuk, Nóé részegen és meztelenül hevert a
sátrában, de ők ketten háttal közelítettek hozzá egy takaróval és betakarták.
Khám viszont kinevette és kipletykálta a saját apját. Amikor a Sátán nyitja meg
valakinek a látását, az értelmét, a penge éles elméjével meglátja a Biblia
ellentmondásait, mindent, ami az értelem számára képtelenség, bolondság és
botrány. Viszont semmit nem lát meg az Isten bölcsességéből, mert Isten
bolondsága bölcsebb az emberek bölcsességénél.[10]
Boldog ember, aki megengedi Istennek, sőt
naponta és szüntelenül kéri Istentől, hogy ellenőrizze a látását, Krisztus
Jézus legyen az Ura a látásának, a nyelvének és minden indulatának. Kinek
látása felett Krisztus az Úr, a szemét még akkor is álomra[11]
hunyhatja, ha történetesen a börtönben, megbilincselve a halálos kivégzését
várja.[12]Akinek
Isten ellenőrzi a látását becsukhatja szemét még akkor is, amikor a veszély már
összecsap felette, mert Izrael őrizője nem szunnyad és nem alszik.[13]Aki
tehát Isten kezébe tette látását, Krisztus által ura a látásának és rajta
keresztül a kívánságoktól zsongó testének is. Jakab apostol azt tanítja, hogy „ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem
zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete
hiábavaló.”[14]Ezt követően így
folytatja: „íme, a lovaknak szájába zabolát vetünk, hogy engedelmeskedjenek
nékünk, és az ő egész testüket igazgatjuk. Íme a hajók is, noha mily nagyok, és
erős szelektől hajtatnak, mindazáltal igen kis kormánytól oda fordíttatnak,
ahová a kormányos szándéka akarja. Ezenképpen a nyelv is kicsiny tag és nagy
dolgokkal hányja magát. Íme csekély tűz mily nagy erdőt felgyújt! A nyelv is
tűz, a gonoszságnak összessége. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy
megszeplősíti az egész testet, és lángba borítja életünk folyását, [maga] is
lángba boríttatván a gyehennától. Mert minden természet, vadállatoké, madaraké,
csúszómászóké és vízieké megszelídíthető és meg is szelídíttetett az emberi
természet által: De a nyelvet az emberek közül senki sem szelídítheti meg;
fékezhetetlen gonosz az, halálos méreggel teljes. Ezzel áldjuk az Istent és
Atyát, és ezzel átkozzuk az embereket, akik az Isten hasonlatosságára
teremttettek: Ugyanabból a szájból jő ki áldás és átok. Atyámfiai, nem kellene
ezeknek így lenni!”[15]Mindaz,
amit az apostol a nyelvvel kapcsolatosan megállapít igaz a szem látásra is! Ha tehát
valaki istentisztelőnek látszik, de nem zabolázza meg a látását, megcsalja a
maga szívét, és annak az istentisztelete hiábavaló.”
Kicsoda zabolázhatja meg szemét és nyelvét
az emberek közül? Gondolom, megértettük, hogy Krisztus nem akar senki
öncsonkításra buzdítani, mintha azzal bárki elérhetné azt, hogy az élete felett
az Isten, vagy akár ő saját maga uralkodjon. Isten uralkodása, királysága,
országlása nem a mi ön és egymást csonkító vallásosságunktól fog beindulni! Isten
nem csak bölcseket fogja meg[16]csalárdságuk
oktalanságában, nem csak a tudósokat tudatlanságukban, hanem az emberi
nagyságot dicsőítve imádó gurukat is, akik azzal kérkednek, hogy mennyire
tökéletesen urai a saját testüknek, a könyörületnek és minden irgalmasságnak
Atyját viszont nem imádják, és nem dicsőítik. Csak Szentlélek Isten képes leleplezni
bennünk azt az igazságot, amit Pál így fogalmazott meg: „Mert tudjuk, hogy a
törvény lelki; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve. Mert amit cselekeszem,
nem ismerem: mert nem azt mívelem, amit akarok, hanem amit gyűlölök, azt
cselekeszem. Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, megegyezem a törvénnyel,
hogy jó. Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn. Mert
tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan
bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. Mert nem a jót cselekeszem, melyet
akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok. Ha pedig én azt
cselekeszem, amit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó
bűn. Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt,
hogy a bűn megvan bennem. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember
szerint; De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém
törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban. Óh
én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?”[17]
Erre az eget ostromló kiáltásunkra egy a válasz: KRISZTUS!
Urunk a szem elveszítésének kegyetlen példázatával a leghatározottabban azt
tanítja, hogy szánjuk rá magunkat arra, hogy mindent távolítsunk el, ami abban
akadályoz meg bennünket, hogy Krisztus váltsága győzedelmeskedjen felettünk és
bennünk. Azt akarja, hogy életed nagy hajóján azt a végzetes léket elzárja és a
világtalan látás tátongó sebét, meggyógyítsa. A kérdés az, hogy akarod-e már te
is ezt? Belátod-e már, hogy a látáson keresztünk a mai egyre vizuálisabbá váló
világunkon át milyen temérdek halálos szenny önti el a lelkedet? Ha tiszta
volna a lélek, akkor szem, a nyelv, a kéz, a láb, a szív, az egész testi voltod
is engedelmeskednének neki. Viszont súlyosan vétkezünk abban – mondja Kálvin, -
hogy a csábításoktól való óvakodásban nemcsak, hogy nem vagyunk körültekintők,
hanem zabolátlan féktelenségünkben önként ingereljük magunkat a rosszra.[18]Milyen
találó, mintha Kálvin a XXI. században írta volna e sorokat a mai embernek!
Ne csaljuk hát magunkat, hogy csak az
rossz, amikor a kívánság már megfogant[19]
és bűnt bűnre gyümölcsözik. Nem! Ez a legdurvább és a legostobább képmutatás.
Nagy utálatosság Isten előtt a bűnnel flörtölni és kacérkodni, ahogy ezt már
Éva és a vele lévő férje az Édenben tette. Ezért hát ne tedd próbára az Isten
érted hosszan tűrő jóságát, [20]inkább
szállj magadba és térj meg! Van bűn, amit megvallva Atyádhoz járulhatsz
kegyelemért és bocsánatért!
Szeretném, ha mindenki megértené, hogy
Isten felbecsülhetetlen ajándékcsomagot készített el nekünk, mely közt ott van
a szerinte való látás ajándéka is. Hidd el, hogy Krisztus Jézus szemével
teljesen másképpen tárul fel neked a világ, benne az emberek, köztük a te igaz
szerelmed, majd családod, a szeretteid, a barátaid, a Krisztus örökségében
részesülő örököstársaid, de még az ellenségeid is. Krisztussal más arcát fogod
látni a tudományoknak, bármely tantárgyról legyen is szó. Krisztus szemével
járva ezen a világon más arcát fogja mutatni neked a művészet, a vallás, a
kultúra, a múlt, a jelen és a jövő, egyszóval, minden!
Akarod-e, hogy így, a Krisztus látásával
láss? Jézus megkérdezi tőled: „Mit akarsz, hogy cselekedjem?[21]
Akarsz-e meggyógyulni?[22]A
gyógyulásod örök üdvösségeddel együtt készen van, már csak felelős teljes
akarati döntésedre vár a te Üdvözítő Urad. Ő az, aki meggyógyított,
megszabadított, megtisztított, megszentelt és üdvözített. Csak egy boldog igen,
mindössze erre vár Jézus! Ámen.
Áldás: Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még
nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá
lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van. És
akiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, amiképpen
Ő is tiszta. 1Ján 3: 2 – 3.
[3] Felele Jézus és
monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám
szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. Ján 14: 23.
[5] És látá az asszony,
hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a
bölcsességért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő
férjének is, és az is evék. 1Móz 3: 6.
[11] Békességben fekszem le és legott
elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást. Zsolt 4: 9.
[12] És ímé az Úrnak angyala eljöve, és
világosság fénylék a tömlöcben: és meglökvén Péter oldalát, felkölté őt,
mondván: Kelj föl hamar! Apcs 12: 7.
[13] Az én segítségem az Úrtól van, aki
teremtette az eget és földet. Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a
te őriződ. Íme, nem szunnyad és nem alszik az Izraelnek őrizője! Az Úr a te
őriződ, az Úr a te árnyékod a te jobb kezed felől. Nappal a nap meg nem szúr
téged, sem éjjel a hold. Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te
lelkedet. Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké! Zsolt
121.
[16] Aki megfogja a
bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi. Jób 5:
13.
[19] Senki se mondja, mikor kísértetik: Az
Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig
senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a
tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül; a bűn pedig
teljességre jutván halált nemz. Jak 1: 13 – 15.
[20] Avagy megveted az ő
jóságának, elnézésének és hosszútűrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az
Istennek jósága téged megtérésre indít? Róm 2: 4.
