Igehirdető: Faust Gyula
Köszöntés: József[1]
pedig monda: Ne féljetek; mert vajon Isten helyett vagyok-e én? Ti gonoszt
gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék
úgy amint ma, hogy sok nép életét megtartsa! 1Móz 50: 19 – 20.
Énekek: 33: 1; 33: 3 -5; 165; 33: 9 – 11.
Alapige: Máté 9: 1-9
Bibliaolvasás: 1 Mózes 44: 1 – 10.
Mi erre a válasz, amit
a bibliában találtunk? „Uram, hogy mondhatsz ilyent? Isten ments, hogy szolgáid
ilyen dolgot tegyenek! (…) Hogyan gondolhatod rólunk, hogy (…) loptunk volna
házadból? Ha így lenne, haljon meg, akinek a zsákjában megtalálod urad ezüst
serlegét! Sőt ezen fölül, valamennyien a rabszolgáid leszünk!”[3]
– mondták teljes meggyőződéssel és maguk szemében teljes őszinteséggel is a
József testvérei. Mi volt minderre a válasz? És tudjuk az összefüggést, azt az
élethelyzetet, amelyben ez az őszinteségi kitörés megtörtént. Mindez akkor
történt, amikor József Egyiptom második embereként egy csapdát állított a
testvéreinek, hogy emlékeztethesse őket. A „csapda nem a legjobb kifejezés,
mert negatív kicsengésű, amit viszont József tett mindenestől fogva jó volt.
Olyan volt, mint egy sebészi precíziós műtét, mellyel halálos daganatot
távolítanak el. József egy jelképes cselekedettel lemintázta a testvérei
számára azt, amit a testvére vele tettek évekkel az előtt, amikor gyűlöletből,
irigységből megfogták, megalázták, majd eladták őt rabszolgának 20 ezüstért.
József leképezte ezt a gonosz cselekedetet egy jelképes cselekedetben, ami
esetünkben a csapda, és a testvérei besétáltak ebbe a csapdába. Ma azonban nem
erről szeretnék beszélni, mert az üzenet, amit az Úr rám bízott e mögött van.
Súlyok szavak hangzottak ott el, mert a testvérek őszinteségi kirohanására mi
volt az úr (József) szolgájának felelete? „Rendben van! De csak az lesz a
rabszolgám, akinél a (lopott) serleget megtalálom, a többiek ártatlanok, és
szabadon elmehetnek!”[4]
Megdöbbentő ez a jóváhagyó igenlés, mert a testvérek saját szájából elhangzó
ítélet által mond ítéletet felettük. A vádlottak fogalmazzák meg, hogy aki
ilyent tett, méltó a halálra, aki pedig bűntárs volt, méltó arra, hogy rabszolga
legyen. Mert, aki mást rabszolgává tett úgy igazságos, hogy őt is rabszolgává
tegyék.[2]
Nem lehet úgy bűnt elkövetni, hogy annak halált hozó és rabszolgaságba taszító
visszaható ereje ne forduljon az elkövető ellen.
Ez történik itt.
Isten igéje üdvözítő csapdát állít nekünk, leleplez, megítél, megtisztít,
megerősít, megvigasztal és üdvözít.
A József testvérei
esetében tehát tudjuk, hogy miért gondoltak rosszat, a jó helyet, mert a
testvérükkel elkövetett gonoszságuk csapdaként, kelepceként, börtönként,
rabszolgaláncként és halálként hatott vissza rájuk, ezért volt rossz a
lelkiismeretük! Hasonló a helyzet az Úr ellenfelei esetében is? Mert
megbélyegzett, beszennyezett, elgyengített és romlott volt a lelkiismeretük!
Pontosan így volt ez a József testvérei esetében is. Egy testvérgyilkosság
mocskolta be a szívüket, azt a szívet, amely minden élet forrása.[5]
Az élet forrását be lehet mocskolni! Erre figyelmeztet az Úr.
József, - akárcsak
a történetünkben Jézus - teljesen a testvérei ellentétje volt. Olyan volt, mint
egy jó diakónus. Tisztességes, nem kétnyelvű, nem sok borivásba merült, nem rút
nyereségre vágyó; kinél meg volt a hit titka tiszta lelkiismerettel.[6]
Mindennek nyilvánvalóvá kellett válnia![7]Szentlélek
csodálatos munkája, hogy napfényre hozza a rejtett dolgokat.
Amikor József a jó álmait osztotta meg szeretteivel, mivel a testvérei
lelkét erkölcstelen[8] és bosszúálló tetteik[9]
szennyezték be, dicsekvésnek, kérkedésnek és őket megalázó gúnyolódásnak
hallották és érezték a József ajkáról elhangzó álmokat. József jót mondott, jót
akart, jó dolgokat közölt velük, úgy is mondhatnám, hogy evangéliumot, jó hírt,
de ők ezt gúnyolódásnak, megalázásnak, amolyan felsőbbrendűségből mondott
lekezelő beszédnek érezték, és érzéseik szerint is reagáltak rá. Mindebből hamar
versengés, féltékenység és irigyég[10]
gyümölcsözött. Az irigységből gyűlölet[11]
lett és végül gyilkossággal[12]
egyenlő értékű gaz megtorló csalás lett. Önigazságuk kegyetlenségével ragadták
meg a mezőn gyanútlan testvérüket, jól megalázták, majd eladták egyiptomi
rabszolgának; a róla leszaggatott cifra ruhát pedig egy kecskebak vérébe
mártva, küldték el apjuknak a következő hazug üzenettel: „Ezt találtuk, ismerd
meg, fiad ruhája-e vagy nem?”[13]Megkeményedett
szívvel elhitették édesapjukkal, hogy a fiát a pusztában vadállat marcangolta
szét.[14]
Meghagyták ebben a tudatban. Kíméletlenül. Nem csak a testvérük álmát
semmisítették meg, hanem az álommal együtt az öccsüket és a saját apjukat is.[15]
Nem törődtek gaztettük semmilyen következményével. Bosszújuk ez alkalommal is
túl lőtt a célon![16]
A rossz[17] lelkiismeret[18]
a fölbe döngöl. A rossz lelkiismeret csak a földi dolgok miatt képes aggódni,
vallási fanatizmusba gurulni. A rossz lelkiismeret nem tudja fölemelni a fejét[19]
és jót gondolni, jót remélni, jót akarni és cselekedni. A megbélyegzett gonosz
lelkiismeret hazudozóvá és képmutatóvá tesz.[20]
A rossz lelkiismeret a szívünk ajtajában ránk leselkedő gonosznak nyit ajtót,[21]
pontosan úgy, ahogy ez Káinnal is történt. Isten viszont azt parancsolta, hogy
te uralkodj a rossz lelkiismereted felett![22]Ez
a parancs ma nekünk szól! Hogyan teljesítsük Krisztus Urunknak ezt a
személyesen nekünk szóló parancsát?
Az első lépés, fedezzük fel rossz
lelkiismeretünket, ami minden rossz gondolatunk gyökere, forrása. Kicsinyesek
vagyunk? Rossz a lelkiismeretünk. Földhöz ragadottak vagyunk? Rossz a
lelkiismeretünk. Nem vagyunk képesek fölemelni a fejünket, hogy meglássuk
Istennek személyesen nekünk elkészített ajándékát? Rossz a lelkiismeretünk. Ha
fölemelhetnénk a fejünket, megláthatnánk, hogy Isten Krisztusban, egyszülött
szerelmetes Fiában mindent nekünk adott már, hogy minden a miénk,[23]
mi módon ne ajándékozná nekünk[24]
azt, ami kevesebb, mint Jézus Krisztus? Akkor erre a logikus döntésre jutnánk. De
valami sötét erő odaláncolja a fejünket arccal a sár felé! Ez a rossz
lelkiismeret! Pál így beszél erről: „Minden tiszta a tisztáknak: de a
megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem megfertőztetett
azoknak mind elméjük, mind lelkiismeretük.”[25]
Alapigénkben az írástudóknak és a farizeusoknak volt rettentő rossz
lelkiismeretük. Vallásos emberek voltak. Ott voltak minden nap a templomban.
Áldoztak, böjtöltek, adományokat adtak, látványos szeretet szolgálatot
végeztek. Ebben forgolódtak éjjel és nappal, rossz lelkiismerettel. Külsőségekben
tehát gazdag, rendkívül látványos vallásosságuk sem tudta elszakítani azt a
láncot, mely fejüket a sárhoz kötötte. Velük ellentétben annak a négy barátnak
szárnyaló lelke volt a hit miatt, tele reménységgel, őszinte gyermeki
bizalommal, boldog tudással, hogy Jézus a várva várt Szabadító. Áldott
reménységgel voltak tele. Ezt mondták: „Ha hozzá megyünk, biztos, hogy nem fog
elkergetni[26] bennünket, hanem élettel
és gyógyulással fog megáldani.”
Áldott a mi Urunk,
és mennyei Atyánk, aki nem engedi, hogy a hozzá ily módon vágyódó, óhajtozó,
szomjazó és éhező szív üresen, szárnya szegetten, kifosztva, csalódottan essen
a mélybe. Ezért vagyunk mi itt! Isten Szentlelke, Vigasztaló és Pártfogó
kibeszélhetetlen közbenjárásával segítségünkre siet[27]
miközben ezt az igét hallgatjuk is.
„Látva Jézus
azoknak hitét, ez mondta a gutaütöttnek: Bízzál fiam! Megbocsáttattak néked a
te bűneid.”
„Itt van Jézus köztünk!” Látja a
mi hitünket és látja a földhöz tapadt hitetlenségünket is. Istennek azért adta
egyszülött Fiát, hogy Krisztusnak a vére, aki örökké való Lélek által önmagát
áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítsa a mi lelkiismeretünket a holt
cselekedetektől, hogy az élő Istennek szolgáljunk.[28]Ma
ezért vagyunk itt, ezért gyűjtött össze, hogy ezt evangéliumot halljuk!
Ha van most itt
négy ember, aki ezt ismerve, egy szívvel, egy lélekkel, egy akarattal áll
Krisztus előtt, akkor Mindenható Urunk, ezen hiten, bizalmon felbuzdulva a
legcsodálatosabb evangéliumot hirdeti és cselekszi meg nekünk, a szegények
drága evangéliumát:
„Fiam! Lányom!
Megbocsátattak a te bűneid!”
Megbocsátottak a téged béklyóba kötő bűneid! Megbocsátattak a téged
fejedtől foga sárba láncoló bűneid. Megbocsátattak azok a bűneid, amelyek miatt
állandóan rossz a lelkiismereted, ami miatt nem tudsz jót gondolni, jót remélni,
jót és nagyot álmodni, nagyot és merészet kérni a hatalmas, a gazdag, a
mindenható és mindenek felett téged személyesen szerető mennyei Atyádtól.
Őröljünk és vigadjunk! Krisztus bocsánata leoldozta bűnláncainkat!
Bénán és tehetetlenül halljuk ezt az igét, ezt a gyógyítva, szabadítva teremtő
szózatot, de halljuk! Ez a lényeg, hogy halljuk. Bennünket szólít meg. Krisztus
hatalma, szabadítása, kegyelme, bocsánata a fülünkön keresztül járja át gúzsba
kötött voltunkat. Szabadító szerelme úgy olvasztja el kőbe fagyott szívünket,
mint a tavasz virágot fakasztó lehelete a legzordabb telet. Igen! Ez történik
itt az Isten igéjének meghallásakor!
De jelen van a károgva káromló gonosz is! Azóta gyalázza az Isten
teremtését, mióta Isten embert teremtett. Oltalmazó kerubként kezdte, és nem az
Isten teremtésének a becsmérlése volt a feladata, hanem az oltalmazás. Ő a
legcsodálatosabb örömhírt is káromlásnak nevezi. Az ördögatyához tartózó és rossz
lelkiismeretű írástudók ezt mondták az Úr megbocsátásra: „Káromlás!”Mennyire
sötét és gonosz lelkiismeret kell ahhoz, hogy a legnagyobb áldást átoknak, a
legfőbb jót, gonosznak, a legnagyobb örömhírt és szabadítást pedig káromlásnak,
halljam, lássam, értsem és érezzem? Hát van-e ebből a pokolból szabadulás?
Igen, van! Saulust, azaz Pál apostolt éppen ebből a pokolból hozta ki Jézus! Ha
vele megtette, miért ne tenné meg velem is? Bizony megteszi!
Másodszor. Csöndesedj el és hallgasd! Csak ennyi, halgasd! „Bízzál fiam!
Megbocsáttattak néked a te bűneid.” Hallgasd!
Erre ezt kérdezzük,
hát ennyi az egész? Semmi mennyei villanás, mennydörgő szózat, megnyílt ég (…)?
Jó ez a sürgető kérdés! Benne volt akkor is levegőben. A „megbocsátattak a te bűneid” és „csak ennyi az egész” a kettő együtt
egyszerre álltak meg a levegőben. Hosszú, végtelennek tűnő percekig állt a
levegőben az Isten megbocsátása és ezt a kegyelmet lebecsülő, becsmérlő,
káromlásnak nevező károgás és rosszallás. Fagyottan állt a levegőben. Robbanásig
volt feszült a levegő.
Volt-e valaha
nekünk ilyen istentiszteleti tapasztalatunk? Vajon nem az a mi nyomorúságunk
is, hogy keveselljük a drága kegyelmet és bocsánatot, sőt megbotránkozunk, ha
Isten egy bűnös embert fogad magához. Azok a rossz lelkiismeretű farizeusok
nemhogy kevésnek, de egyenesen Istent káromlóan veszedelmesnek tartották a bűnt
eltörlő, a bűnből feloldozó megbocsátást.
„Fiam! Lányom!
Megbocsátattak a te bűneid! Krisztus Urunk azt
akarja, hogy ízleljük meg, lélegezzük be és illatoljuk, érintsük meg,
hallgassuk mennyei zenéjét, lássuk meg dicsőséges fényét, érezzük emésztő és
izzasztó melegét, ziláló zokogásra ölelő szerelmét és imádatra buzdító örömét.
Hagyjunk időt, hogy átjárhasson Krisztus bocsánata, mert minden egyéb csak
ráadás! Csak ráadás. A bennünket befogadó megbocsátás mindent megelőzött,
Krisztusban mindenek előtt volt. A bibliai emberkép szerint Krisztusban az
ember hamarabb volt, mint maga a teremtés, mert a teremtés magért az emberért
történt és nem Isten önmaga szórakoztatására. Üres lenne a világ az ember
nélkül és teljesen céltalan. Isten nem a teremtés hatodik napján találta ki az
embert, nem akkor pattant ki a fejéből, hanem a világ fundamentumának a
lefektetése előtt. Ahogy előbb van az ember és csak utána következik a családi
ház, hasonlóképpen viszonyul a teremtés egésze az emberhez. Amikor kész volt
minden, az Éden kertje is, akkor adott alakot és formát Isten a Krisztusban elrejtve[29]
már régen készen álló embernek. Ebben az értelemben a világ, csak az ember
ruhája, és igaz rá a mondás, hogy nem a ruha teszi az embert! A világ, mint egy
ócska ruha elmúlik, de az ember marad, ahogy a víz szalad, s a kő marad!
Nagy nyomorúságunk, hogy nekünk legtöbbször csak a ráadás kell, a
foszladozó rongy a befogadó kegyelem és megbocsátás nélkül, az Isten szerelme
szorítása nélkül. De áldott az Isten a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, hogy
megbocsátása és a hozzá kapcsolt ráadás együtt jár, egy csomagban vannak és
elválaszthatatlanok egymástól. Nincs „kelj fel és járj”, „megbocsátattak a te
bűneid” nélkül! Akinek az Úr megbocsátott, az fölkel és jár, még akkor is, hogyha
egy tolószékben, vagy végtagok nélkül éli is le az egész életét! Viszont aki
nem nyert kegyelmet, ha körbe és körbe járja is földet és önmagát fölégetve
teszi is az általa jónak vélt jót, akkor is bűntől megbénított halott marad. A
bűnt megbocsátó kegyelem hittel való elfogadása nélkül senki sem képes átmenni
a halálból az életbe![30]
Végül harmadszor Krisztus csak akkor folytatja teremtő munkáját,
- mert mikor szól az ige, akkor Szentlélek teremtő munkát folytat bennünk - ha
már eleget időztünk a megbocsátás tengerében, amibe nem lehet eléggé mélyre
alámerülnünk, vagy amit nem lehet elégszer keresztül kasul áthajóznunk. Hol van
a megbocsátás tengere? A Jelenések könyve szerinti látomás szerint az élő Isten
mennyei királyi széke előtt, az Úr lábainál[31]van,
de szerintem az Isten szívében! Mit jelent ez a látomás? Csak azt, hogy nem
járulhatunk trónusához, csakis ezen a végtelen és tűzzel elegyített tengeren át. A mennyben a tűz még az üveghez
hasonló tengernek is a része! Micsoda hajó[32]
és szél visz Ő hozzá ezen a tűzön át? A kegyelem hajója, az új teremtés bárkája,
(1Móz 7: 17; Zsid 11: 7) Krisztus maga. Benne és általa járulunk az Atyához! És
a Szentlélek zúgó[33] szele! Itt van ez a hajó,
és itt zúg ez a szél! Ebben a bizonyságtételben is itt zúg ez a szél. Föl akar
kapni bennünket és vinni az Atyához.
Tudjuk meg tehát,
hogy az ember Fiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani, ezért ma ezt
mondja nekem a rossz lelkiismeret miatt gutaütöttnek: „Bízzál fiam!
Megbocsáttattak néked a te bűneid.(…) Kelj föl, vedd a te ágyadat, és eredj
haza!”Föl kell tehát kelnem, nem maradhatok ott ahol voltam! Isten imádata és
dicsősége a tét. Már nem rólam van szó, hanem arról, hogy Atyánk arcával fordul
felénk, hogy megdicsőítse szent Nevét, és ezt meg is fogja cselekedni; velem,
vagy nélkülem. Milyen jó, ha velünk, bennünket bevonva fogja megtenni ezt!
Boruljunk le álmélkodással, és imádva dicsőítsük a mi Atyánkat! Ámen.
Áldás: Járuljunk hozzá igaz
szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek szívük tiszta a gonosz
lelkiismerettől, és testük meg van mosva tiszta vízzel. Tartsuk meg a
reménységnek vallását tántoríthatatlanul, mert hű az, aki ígéretet tett. Ügyeljünk
egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett, el nem
hagyván a magunk gyülekezetét, amiképpen szokásuk némelyeknek, hanem intvén
egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget. Zsid 10: 22 – 25.
Jegyzetek:
[1] József arabul „Juszuf.” Ez náluk a Jézus
nevével megegyező név!
[2] Ha valaki fogságba visz [mást], [ő is] fogságba megy; ha valaki
fegyverrel öl, fegyverrel kell annak megöletni. Itt van a szentek békességes
tűrése és hite. Jel 13: 10.
[1] kübrnészisz
[2] A parancsolatnak vége pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és
igaz hitből való szeretet: Melyektől némelyek eltévelyedvén, hiábavaló beszédre
hajlottak: Kik törvénytanítók akarván lenni, nem értik, sem amiket beszélnek,
sem amiket erősítgetnek. 1Tim 1:5 – 7.
[3] 1Mótzes 44: 7-9.
[4] 1Mótzes 44: 10.
[5] Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki
[minden] élet. Péld 4: 23.
[6] 1Tim 3: 8 – 9.
[7] És ezek is először megpróbáltassanak, azután szolgáljanak, ha
feddhetetlenek. 1Tim 3: 10.
[8] József tizenhét esztendős korában az ő bátyjaival együtt juhokat őriz
vala, bojtár vala Bilhának és Zilpának az ő atyja feleségeinek fiai mellett, és
József rossz híreket hord vala felőlük az ő atyjuknak. 1 Mózes 37: 2; Lőn
pedig, mikor Izráel azon a földön lakozék, elméne Rúben, és hála Bilhával, az ő
atyjának ágyasával, s meghallá Izráel. 1Móz 35: 22; Lásd még az 1Mózes 38-at
is!
[9] 1 Mózes 34.
[10] Mikor pedig láták az ő bátyjai, hogy atyjuk minden testvére közt őt
szereti legjobban, meggyűlölik vala, és jó szót sem bírnak vala hozzá szólani.
1Móz 37: 4.
[11] S annál is inkább gyűlölik vala őt álmáért és beszédéért. 1Móz 37: 8.
És szólának egymás között: Ímhol jő az
álomlátó! Most hát jertek öljük meg őt, és vessük őt valamelyik kútba; és azt
mondjuk, hogy fenevad ette meg, és meglátjuk, mi lesz az ő álmaiból. 1Móz 37: 19
– 20.
[13] 1Móz 37: 31.
[14] És megismeré azt, és monda: Fiam felső ruhája ez, fenevad ette meg őt,
bizony széllyelszaggatta Józsefet. 1Móz 37: 33.
[15] És megszaggatá Jákób ruháit, és zsákba öltözék és gyászolá az ő fiát
sokáig. Felkelének pedig minden ő
fiai, és minden ő leányai, hogy vígasztalják őt, de nem akara vígasztalódni,
hanem monda: Sírva megyek fiamhoz a sírba; és siratá őt az atyja. 1Móz 37: 34-35.
[16] Lásd a sikemi genocídiumot az 1 Mózes 34-ben!
[17] ἀσθενέω (asztheneó)- gyengének
lenni, erőtlen / erélytelen állapotban van. Egy elvetemültebb változata a πονηρός (ponérosz):
1) rossz állapotban lévő, ócska,
haszontalan, hibás, silány
2) rossz, káros, gonosz, semmirekellő,
hitvány
[19] Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; (…):”1Móz 4: 7a.
[20] Hazug beszédűeknek képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve a
saját lelkiismeretükben. 1Tim 4: 2.
[21] „Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád
van vágyódása; de te uralkodjál rajta!” 1Móz 4: 7b.
[22] 1Móz 4: 7c.
[23] Azért senki se dicsekedjék emberekkel. Mert minden a tiétek. Akár Pál,
akár Apollós, akár Kéfás, akár világ, akár élet, akár halál, akár jelenvalók,
akár következendők, minden a tiétek. Ti pedig Krisztusé, Krisztus pedig Istené.
1Kor 3:21 – 23.
[24] Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért
odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk? Róm 8: 32.
[25] Tit 1: 15.
[26] Minden, amit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, aki hozzám jő,
semmiképpen ki nem vetem. Ján 6: 37.
[27] Hasonlatosképpen
pedig a Lélek is segítségére van a mi erőtelenségünknek. Mert azt, amit kérnünk
kell, amint kellene, nem tudjuk; de maga a Lélek esedezik mi érettünk
kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a
Lélek gondolata, mert Isten szerint esedezik a szentekért. Róm 8: 26 – 27.
[28] Zsid 9: 14.
[29] Mert
meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben. Mikor
a Krisztus, a mi életünk, megjelen, akkor majd ti is, Ő vele együtt,
megjelentek dicsőségben. Kol 3:3 – 4.
[30] Bizony,
bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem
elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a
halálból az életre. Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most
vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és akik hallják,
élnek. Mert amiként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is,
hogy élete legyen önmagában: És hatalmat ada néki az ítélettételre is,
mivelhogy embernek fia. Ján 5:24 – 27.
[31] És a királyiszék előtt üvegtenger [vala], hasonló a kristályhoz; és a
királyiszék közepette és a királyiszék körül négy lelkes állat, szemekkel
teljesek elől és hátul. Jel 4: 6.
És láték úgymint üvegtengert tűzzel
elegyítve; és azokat, akik diadalmasok a fenevadon és az ő képén, és bélyegén
és az ő nevének számán, látám állani az üvegtenger mellett, akiknek kezében
valának az Istennek hárfái. Jel 15: 2.
[32] Amelyek
engedetlenek voltak egykor, mikor egyszer várt az Isten béketűrése a Noé
napjaiban, a bárka készítésekor, amelyben kevés, azaz nyolc lélek tartatott meg
víz által; Ami minket is megtart most képmás gyanánt, mint keresztség, ami nem
a test szenyjének lemosása, hanem jó lelkiismeret keresése Isten iránt, a Jézus
Krisztus feltámadása által; Aki Istennek jobbján van, felmenvén a mennybe;
akinek alávettettek az angyalok, hatalmasságok és erők. 1Pét 3:20 – 22.
[33] És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek
zendülése, és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala. Apcs 2: 2.
