2014. január 2., csütörtök

Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrízni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.

Munka hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2014.01.02-án.
OlvasandóFilippi 4:6,7  Igehirdető: Nagy Lajos

Az új esztendő első munkanapjának reggelén, még a többszörös karácsonyi ünnepnapok és  munkaszüneti napok élményével is a szívünkben egy mindössze két napos rövid munkahéttel kezdjük ezt az évet. Vajon milyen érzésekkel gondolunk az előttünk álló esztendő feladataira s egyáltalán a titokteljes múló időre, amelyben megint letelt egy év?

      Madách Imre: „Az ember tragédiája” című monumentális drámájának bevezetőjében, az angyalok karának Istent dicsőítő éneke után az Úr így szólal meg:       

…Be van fejezve a nagy mű, igen.
A gép forog, az alkotó pihen. 
Évmilliókig eljár tengelyén,
Míg egy kerékfogát újítni kell.
Fel hát, világim véd-nemtői, fel,
Kezdjétek végtelen pályátokat.
Gyönyörködjem még egyszer bennetek
Amint elzúgtok lábaim alatt…

      Ma, az új esztendő első munkanapján maga a Teremtő Isten szólít fel így mindenkit: „…Kezdjétek végtelen pályátokat…”  Ez egy markáns újrakezdési felhívás. 

      A végtelen pályán egy Istentől meghatározott szakasz az esztendő, az új esztendő. Ez a pálya szerves része annak a nagy műnek, amit úgy hívunk: teremtés, teremtettség. E teremtettségi állapotunk mutatói valóban afelé terelik figyelmünket, amire nézve a költő azt mondja: a világ „…évmilliókig eljár tengelyén…” Minden különösebb zökkenőtől mentesen. A tengely vagy a kerékfogak egyetlen gyanús vagy furcsa zörejt sem hallatnak. Még az emberiség számára komoly mérföldkövet jelentő esztendőfordulóhoz érkezve sem. 
      A Teremtő, az Alkotó Isten így rendelte. Neki egyébként „…ezer esztendő annyi…mint a tegnapi nap, amely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel.” (Zsoltárok 90:4) 
      Nekünk viszont nem ilyen egyszerű ez az egész. Mindnyájunk életében különleges szerepet játszik az esztendő 365 napja közül kiemelkedő Újév napja s egyáltalán maga az esztendőváltás és az Újév körüli napok megélése. Az esztendőváltás, amely minden szívet megdobogtat és minden érző lelket mindig megremegtet. Mert az ember rádöbben: nem is olyan természetes, hogy ezt az Újesztendőt is megértük! Isten különös kegyelme, hogy még mindig életben vagyunk. Ilyen kontextusban irányítja Isten Szentlelke a felolvasott ígéretre a figyelmünket. Madách azt mondja az iménti idézetben: „…Kezdjétek végtelen pályátokat…” Azt jelenti ez, hogy Isten szavára kezdhetjük meg ez új esztendőt is. Ahogy az eddigi kegyelmi esztendőket is mindig. Isten végtelen, mi pedig véges kategóriákban gondolkodunk. A véges pedig benne foglaltatik a végtelenben. Ez Isten akarata.
      Miközben pedig a véges és a végtelen kategóriáiról ejtünk szót, gondolatainkat igyekszik megvilágosítani az alapige. Benne Pál apostoli elsősorban is az aggódástól mentes hitvalló életre hív, éspedig az imaélet minőségivé létele által:

      „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrízni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” Ez a komplex „aggódás mentesítés” egy sajátos úton közelít a problémához. Pálnak apostoli autoritásából következően megalapozott meggyőződése, hogy ha az ember intenzív imaélete a hálaadásra épül, ez az életstratégia kiküszöböli az aggódási attitűdöt. Az eredmény s a végkifejlet pedig az áhított lelki békesség, a minden értelmet meghaladó belső biztonság. Mert Jézus Krisztus, a Karácsonykor megszületett Megváltó s a Vele való intenzív, élő kapcsolattartás képes megőrízni szívünket és gondolatainkat. A hívő szív és a gondolat szabadsága – abban az értelemben, hogy szabadságomban áll hinni a megváltó és megtartó isteni szeretetben - egyfajta sajátos életbiztonságot kínál, amihez fogható kereshető ugyan máshol, másban, más úton-módon is, de megtalálni máshol, másban nem lehet, csak a hit által.
      Amikor az esztendő indítás nagyon összetett gondolat kötegével bírkózunk Újév napjaiban, ennél jobb receptet egyelőre nem igen tud a világ-bölcsesség. Ezért aztán nem nagyon tehetünk mást, minthogy ajánljuk a földgolyó bizonyos szeletein röneszanszát élő bibliás keresztyénséget, mint imádkozó életmód-etalont. Az ünnepek idején értesültem róla, hogy az 1.235.000.000 lélekszámú Indiában már 20 millióra nőtt a keresztyének száma. Tinódi Lantos Sebestyén énekével mondjuk hát: „Keressetek buzgón és megtaláltok! – Téged keresünk, Uram: hogy bűn s átok / Erőt ne vegyen mi rajtunk, légy nékünk / Égi útunk, igazságunk, életünk!” (Református Énekeskönyv, 475. dicséret 2.)

Úgylegyen! Soli Deo Gloria! 

Nagy Lajos kórházi lelkész