Olvasandó: János 15:16 Igehirdető: Nagy Lajos
Már Nagyböjt ötödik hetébe léptünk. Ez azt jelenti, hogy mához egy hétre már megkezdődik a Nagyhét, a Passió hete, amely minden érző lelket elvezet a Golgotára. A keresztyén kultúrában a megváltás tanra épülő grandiózus hittan rendszer csúcspontja a Golgota.
Ma viszont még csak készítgetnünk kell a lelkünket a nagyheti-nagypénteki események lélek szerint való átélésére. A ráhangolódásban segít az imént hallott bibliai idézet. Jézus szavai ezek, akkor hangzanak el ajkáról, amikor Ő már célegyenesben van a Golgota felé. A tanítványok még nem is sejtenek semmit, de Ő már tudja: rövidesen elkezdődik a végjáték, azaz a passió. Lukács evangélista evangéliumában fel is van jegyezve, hogy a Mester egyértelműen kijelenti a tanítványoknak: „Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: És a bűnösök közé sorolták. Mert ami felőlem elrendeltetett, az most beteljesedik.” (Lukács 22:37) Hiába válaszolnak Jézus szavaira a fontoskodó tanítványok így: „Uram, íme, van itt két kard…” – vagyis, hogy harcolni fogunk érted, Mester. Ő talán kicsit mosolyogva leinti őket: - „Elég!” (Lukács 22:38) Mintha azt mondaná, elég az okoskodásból. Itt nem emberek ilyen-olyan emberi akarata fog érvényesülni ugyanis. Hanem az isteni eleve elrendelés. Ezt hívjuk mi predestinációnak.
Lényege, hogy a világmindenségben és az egyéni személyes életekben a Transcendens, azaz Isten irányítja a kis és nagy dolgokat egyaránt. Nincsen más rendező elv, csak az Övé. Kis jóindulattal filozófiai értelemben determinizmusnak, determinációnak is nevezhetnénk ezt. Jézus ugyanis „…Istennek elvégzett tanácsából és rendeléséből adatott halálra…” (Apostolok Cselekedetei 2:23)
Mai alapigénk a predestináció egy konkrét szeletére utal. Jézus világossá teszi tanítványai számára: nem az Ő emberi akaratuk érvényesült akkor, amikor tanítványaivá szegődtek s ezzel etikai és gyakorlati értelemben egyaránt elkötelezték magukat a Krisztus követő életmódra, annak minden velejárójával együtt. Tehát: nem emberi döntés, nem emberi szempontok praktikus mérlegelése történt. Hanem a magasabb Akarat döntése az eleve elrendelés, az eleve elrendeltség. Ez az eleve elrendelés az élet minden szeletére érvényes. Minden dolgunkra és minden történésre. Nagy volumenben ez azt jelenti: a Jézustól tanult mintaimádság, a Miatyánk csúcspontja ez a kitétel: „…Legyen meg a te akaratod…” (Máté 6:10b) Tehát ne az enyém, hanem az Övé! Mert az lesz nekem jó!
Tegnap megvolt az évtized második nagy magyar derbije, a parlamenti képviselő választás. Meglehetősen durva, szeretetlen és itt-ott, némelyek részéről ízléstelen kampány időszak előzte meg, de végül is túlestünk rajta. Az eredmény miatt lehet fanyalogni némelyeknek. Másoknak meg lehet nem titkolt örömmel lelkendezni. Lehet sok mindent latolgatni így 12 órával az eredmény kihirdetése után. Egyet nem lehet: nem lehet azt mondani senkinek sem, hogy márpedig én közömbös vagyok, engem nem érdekel a politika. Valaki nagy ember egyszer azt mondta, hogy az ilyen nyilatkozat máris politizálásnak minősül.
Hát persze, mert egyfajta apolitikus szemléletről szól s az apolitikus magatartás egyáltalán nem helyes dolog, ráadásul pedig nem is vall jellemes személyiségre. Természetesen ez a hely és ezek a meditációs percek különösen nem alkalmasak arra – és nem is volna illendő - hogy mélyebben elmerüljünk a választások eredményeként kialakult helyzet elemzésében. Ellenben nagyon is indokolt, éspedig épp a józan ész diktálta alapon indokolt mérlegelni azt: kinek, kiknek a döntése ez a választási eredmény? A választóké? Netalántán a pártoké és/vagy a kampányfőnökeiké? Nem hiszem. Hanem azé, Aki - Berzsenyi szavaival - „…Ronthat s teremthet száz világot, / S a nagy idők folyamit kiméri…” (Berzsenyi Dániel: „Fohászkodás”) Ebbe a predestinációs koncepcióba bőven belefér az, hogy nem véletlenül kerengtek a világhálón ilyen és ehhez hasonlói imádságok Orbán Viktor miniszterelnökért:
Az Úr legyen előtted, hogy a jó utat mutassa néked!
Az Úr legyen melletted, hogy téged karjába zárjon
és megvédjen a veszedelmektől!
Az Úr legyen mögötted, hogy megvédjen a gonosz cselvetésétől!
Az Úr legyen alattad, hogy felfogjon, ha elesel!
Az Úr legyen tebenned, hogy megvigasztaljon, ha szomorú vagy!
Az Úr legyen körülötted, hogy megvédjen, ha mások rád rontanak!
Az Úr legyen fölötted, hogy megáldjon téged!
Így áldjon meg téged a jóságos Isten ma, holnap
és minden időben!
Úgylegyen! Soli Deo Gloria!
Nagy Lajos kórházi lelkész
