Hogy hasonlók legyünk ő hozzá

Hogy hasonlók legyünk ő hozzá

Temetési beszéd Nagy Gyuláné felett

Igehirdető: Faust Gyula

Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van. És akiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, amiképpen Ő is tiszta. 1Ján 3:1-3.

Emberségünk állandóan és minden oldalról ostrom alatt van. Olyan támadások sortüzében vagyunk, aminek következménye az, hogy még emberi voltunk felől is elbizonytalanodjunk. Ha körülnézünk a világban, az emberek közt bizony nagyon sokszor egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy valójában mik is vagyunk, pontosabban az nem nyilvánvaló, mivé leszünk; ezt hangsúlyozza maga az apostol is. Sokszor annyi eltorzult külsejű és viselkedésű embereket látunk, akik már nem is emberek.

Barátkozzunk a gondolattal, hogy mostani állapotunkban állandó változás alatt vagyunk és mindenek előtt, vagy fölött, ragaszkodjunk Megváltó Urunkhoz, hogy általa egyre inkább csakis Ő hozzá legyünk hasonlóak.

Amikor a halállal bepecsételődik egy ember élete, azt kérdezzük, hogy hol van ő, akit a halál elvitt közülünk? A porhüvelyére nézünk és tudjuk, hogy az már nem ő, aki nevetet, vigasztalt, vagy sírt értünk és velünk. Kérdezzük, keressük, hogy mivé változott, hová lett. Így kapaszkodunk a halált legyőző vigasztalásért.

Isten igéje azt mondja nekünk, hogy minden csak azért történik velünk, hogy egy nap hasonlatosak legyünk megdicsőült Urunkhoz, aki feltámadt a halottak közül. Azért születtünk erre a világra, hogy Jézus Krisztushoz legyünk hasonlóak. Ezért is élünk, és ezért is halunk meg. Az apostol azt mondja, hogy még a halál nagy változása is csak azért van, hogy Krisztus Jézushoz legyünk hasonlóvá.

A halállal minden a földi világhoz kerül vissza, ami ahhoz tartózik, de fizikai testi létezésünktől megfosztottan is mi az Úrhoz tartozunk, ahogy a Kátéban valljuk, testestől és lelkestől, élve és halva is a Jézus Krisztus tulajdona vagyok.

Megváltó Urunk Lelke az Ő apostolain keresztül azt mondja, hogy fizikai létünket úgy vetjük le magunkról, mint egy ruhát. Ez a ruha a mi portestünk.

Halálunkkal portest nélkül várjuk az Úr eljövetelét, de várjuk. Krisztus azt ígérte, hogy amikor eljön, az Ő feltámadott dicsőséges testéhez hasonló testet ad nekünk. Akkor nem lesz több fájdalom, könny, szenvedés és halál.

Szeretett testvéreim! Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! Nagy Gyuláné, született Szabó Ella testvérünk Isten gyermeke volt, és most is Isten gyermeke! Krisztus Jézusba vetett bizalommal élt a családjában, a szeretteivel. Bár ezerféle módon próbálta őt az élet, bántotta őt a világ a testében és a lelkében, nem győzhetett felette, férje gyermekei, unokái és dédunokái iránti szeretetét meg nem törte, sőt, inkább megerősítette. Túl látott a halálon, pedig a gyász a szívéig sebezte fia és férje halálával. Túl látott a halálon akkor is, amikor éveken keresztül súlyos betegség keresztjét hordozta. Minden nap fölvette keresztjét és követte Jézust. Isten ezt a bizalmat unokái és dédunokái csillogó szemével és vidám arcával jutalmazta. Rajtuk keresztül élet és mennyei fény ragyogott rá. Sokat szenvedett, mégis mindvégig nem csak ember, de jó édesanya, nagymama, dédi maradt, s mint ilyen a Jézus tanítványa, és Isten gyermeke is. Ez soha ne felejtsétek el.

Ne felejtsétek el istenfélelmét, halált és világot legyőző hitét! János apostol azt mondja, hogy „A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt.”A világ azért nem lát minket, mert Krisztust nem látja. Ti azonban kedves gyászoló család láttátok Krisztust. Láttátok Őt Nagy Gyuláné hitében, engedelmességében, szeretetében, küzdelmében és győzelmében.

Bizony győzelem, mert felette nem a halál diadalmaskodott! Ez azonban csak keveseknek egyértelmű és nyilvánvaló, mert csak azt akarják látni, ami a szemük előtt van, ami megfogató és megtapintatható. Ne csaljuk meg magunkat, amit látunk és megfogunk az csupán az élet lenyomata, de nem maga az élet. Az élet állandó változás. János apostol ezért ezt mondja:

„még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van. És akiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, amiképpen Ő is tiszta.”

Biztos ígéretünk van, hogy az, amit most nem látunk, és meg sem foghatunk, egy nap mégis nyilvánvaló lesz, és az, ami így nyilvánvaló lesz, az örök élet, amiben úgy fogjuk látni és szemlélni Istent, amint van. Akiben pedig megvan ez a reménység Krisztus Jézus iránt, megtisztítja önmagát. Megtisztítja magát minden hitetlenségtől, a világ megannyi belékapaszkodó tövisétől és bogáncsától, és nem hagyja magát eltántorítani Jézus Krisztustól.

Áldott legyen a mi mennyei Atyánk, aki győzelmet és boldog életet adott szeretett Nagy Gyuláné testvérünknek! Ámen.