2014. április 2., szerda

Isten országa titkon, de minden nap közelebb van a beteljesüléséhez

Bibliaolvasás: 2Péter 3: 3-9
Alapige: Más példázatot is mondott nekik: Hasonlatos a mennyeknek országa a kovászhoz, amelyet vévén az asszony, három mérce lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele. Máté 13: 33.
Igehirdető: Faust Gyula

Szeretet testvéreim. A mi urunk Jézus Krisztus hétköznapi példákkal szemléltette Isten üdvözítő váltságának feltartozhatatlan munkáját, melynek helye ez a világ és benne a mi életünk. Minden példázata könnyem megérthető, hiszen olyan elemekből épül, amit az ember szinte minden nap cselekszik az ő földi életéért.
A szántóvető megműveli a földet, a halász kiveti a hálót, a kereskedő kereskedik, és a háziasszony minden nap elkészíti a szerettei számára a kenyeret. Csakhogy Jézus földi elemekből építkező példázatai mennyei igazságokat rejtenek magukban. Szándékosan mondtam, hogy rejtenek el, mert minden példázat nem csak feltárja Isten országlását, hanem jól el is rejti azt. Sokan megelégszenek azzal, hogy tudni vélik, hogy Jézus mit is mondott és tovább már nem is kutakodnak. Őket ez a felületes tudásuk akadályozza meg a további zörgetésben, keresésben, tanulásban és tanítványságban.
Már ebből is jól értjük, hogy Jézus nem péksütemények készítésével kapcsolatos tanfolyamot tart, nem szakácsmestereket képez, sem pedig jó háziasszonyokat; többről van itt szó. Vajon a példázat földi elemei, milyen Isten országára vonatkozó valóságnak felelnek meg? Kit példáz tehát a kenyeret készítő háziasszony? Mit példáz a kovász és mit a liszt? Minek felel meg a tésztává gyúrt kovászos liszt és annak megkelése?
Az iskolában fölírtam a táblára a példázat földi elemeit: Háziasszony, három egységnyi liszt, kovász, kenyértésztává gyúrás, kelesztés. Öt földi elem, öt földi valóság. Isten uralkodásában vajon milyen valóságoknak felelnek meg ezek a hétköznapi elemek? A gyerekek egy kis segítséggel meg tudták fejteni a titkot. Ki lehet a háziasszony,- kérdeztem? Kit személyesít meg? Egy kisfiú azt mondta, hogy Istent személyesíti meg a háziasszony! Ha Isten a háziasszony, akkor minek felel meg az ő kenyérkészítő munkája? Mi lehet a liszt, és mi lehet az a kovász, mit a két kezével a liszttel összeelegyít, és tésztává gyúr? Hát bizony ez nehezebb kérdés volt, de amikor rájöttek, hogy mi felel meg a lisztnek, azonnal tudták, hogy mit jelent a kovász is. Az mondták, hogy a liszt az nem más, mint az emberek világa, benne az emberrel. Tehát a liszt mi vagyunk!
És ha már a liszt mi vagyunk, akkor mi az a kovász, amit a háziasszony tökéletesen elrejt a tésztává gyúrt lisztben? A gyermekek azt válaszolták, hogy az ÉLET az, amit Isten belénk rejtett. Azt válaszoltam, hogy a megfejtés jó, de pontosítanunk kell. Akkor elmondtam, hogy Isten élete a mi Urunk Jézus Krisztus. Ő számunkra az a kovász, akit Isten szeretete elrejtett bennünk. Már a teremtéskor belegyúrta Krisztust Isten ebbe a világba. Minden, ami kibontakozott ebből a teremtésből nem más, mint Krisztus munkája. A tésztává gyúrt liszt csak azt teheti, amit a kovász kér tőle, amire a kovász ösztönzi azt. Ennek a világnak egyetlen tejhatalmú mozgatója az Istennek Fia, a mi urunk Jézus Krisztus. Nincs semmi ebben a világban, amit elsődlegesen és végső soron ne Ő irányítana. Így van ez a táguló világűrben és így van ez az atom belső szerkezetében is. Az égen és a tengerek mélyében. A szárazföldön a növényi és állatvilágban. De Krisztus akarata szerint mozdul minden az emberek világában is és ott kinek-kinek a személyes életében is. Örüljünk és örvendezzünk mert Krisztussal egybe van gyúrva és dagasztva a mi porszem életünk!
Amikor hisszük és valljuk, hogy Isten úgy szerette a világot és benne az elveszett embert, engem és téged testvérem, tehát úgy szeretett bennünket, hogy elküldte egyszülött Fiát, hogy valaki hisz benne el ne vesszen, akkor azt valljuk, hogy Isten belegyúrta Jézust a mi életünkbe is. Nagy felismerés ez, amikor a halott porként szálló liszt felismeri, hogy Isten személyes teremtő munkája által a víz különleges elemével teljesen egyé van gyúrva a sorsa Isten Fia létével és életével.
Húsvét küszöbén állva nincs ennél nagyobb örömhír. Krisztus jelenléte láthatatlanul és érezhetetlenül része a létünknek, akkor is, amikor erről tudunk és akkor is, amikor ez nem tudatosul bennünk. Mi a Kovászhoz kötött liszt vagyunk a háziasszony, azaz a teremtő Atya Isten egybegyúró, egybe dagasztó kezei között!
Beszélnem kellene arról is, hogy milyen is az, amikor Atyánk egybeszerkeszt bennünket Krisztussal, elrejti belénk szent Fiát, minket pedig elrejt Ő benne. Sok újszövetségi ige járja körül ezt a titkot, ezért csak éppen tudatosítani szeretném ezt a Krisztusban elrejtett állapotunkat, és arra kérni mindenkit, hogy gondolja tovább, hogy mit is jelent számára ez a Krisztussal egy tésztává gyúrt élet.
Jézus Urunk azt mondja, hogy a kovász megkeleszti az egész tésztát, ami azt jelenti, hogy a kovász az egész tésztát a maga tulajdonságai szerint alakítja, formálja, a maga képére és hasonlatosságára; az egész tészta a kovászt követi. A valóságban ez azt jelenti, hogy a tészta olyan lesz, mint a kovász, és a kovász olyan lesz, mint a tésztává gyúrt liszt, egy teljesen új minőségű tészta, ez felel meg az evangéliumban az Ige általi új teremtésnek.
Takarítsátok el a régi kovászt![1] – parancsolja az Úr. Van régi kovász is, ami nem az életet, hanem a halált munkája a tagjainkban. Mi nem tudjuk magunkról leválasztani a halált munkáló kovászt, de Krisztus Urunk igen! Menjünk hozzá, kérjük az Ő szabadítását. Kérve kérjük Istent, hogy gyúrja egybe az életünket Jézus Krisztussal! Hogyan történik ez?
Mennyei Édesatyánknak egy a Krisztussal egybe gyúró, egybe dagasztó munkája nagypéntek eseményeiben csúcsosodott ki. Nekünk látnunk, sőt éreznünk is kell, hogy Isten miként helyezte szent Fiát az életünkbe. Ott keresztfán Isten belénk zúzta, belénk szorította Jézust! A háziasszonyok, az édesanyák, akik kenyeret és péksüteményeket sütnek jól tudják, hogy milyen nehéz munka a tészta dagasztása. Bátorítok, minden édesapát, hogy próbálja ki. Én kipróbáltam. A kenyértésztába az ember belédolgozza a szívét is. Erős kézzel ragadod meg a tésztát. Szorítod, préseled, gyömöszölöd, szakítód, nyújtod, fárasztod, pihenteted, újra kezded. Amikor úgy látod, hogy ez a munka kész, akkor betakarod a tésztád egy tiszta lepellel és vársz. A tésztád a kovásztól életre kell, föllélegzik, kikerekedik. Így helyezed a kemencébe, ahol kenyérré sül és végül az asztalon szívet éltető eledel, azaz élet lesz.
Szeretet testvérem! Mi most, mint tészta, a Pékmester, vagy a háziasszony formáló kezei közt vagyunk. Egész életünk Istennek erről a lisztet kovásszal tésztává gyúró munkájáról szól. Atyánk sokat fáradozik velünk, míg éltető kenyérré nem süt bennünket. Senkinek ne legyenek kétségei, Krisztus, akit belégyúrt Isten ebbe a világba, az ítélet napjára mindent elkészít! Semmivel sem fog elkésni![2]
Szánjuk hát oda életünket az Úrnak, hogy takarítsa ki belőlünk a halált és kárhozatot munkáló kovászt, és egyedül Ő legyen a mi Urunk és a mi Istenünk. Ámen.



[1] „Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, aminthogy kovász nélkül valók vagytok; mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott értünk.” 1Kor 5: 7.
[2] 2Péter 3: 3-9.