Bibliaolvasás: 2Péter
3: 3-9
Alapige: Más példázatot is mondott nekik: Hasonlatos a mennyeknek
országa a kovászhoz, amelyet vévén az asszony, három mérce lisztbe elegyíte,
mígnem az egész megkele. Máté 13: 33.
Igehirdető: Faust Gyula
Szeretet testvéreim.
A mi urunk Jézus Krisztus hétköznapi példákkal szemléltette Isten üdvözítő
váltságának feltartozhatatlan munkáját, melynek helye ez a világ és benne a mi
életünk. Minden példázata könnyem megérthető, hiszen olyan elemekből épül, amit
az ember szinte minden nap cselekszik az ő földi életéért.
A szántóvető
megműveli a földet, a halász kiveti a hálót, a kereskedő kereskedik, és a
háziasszony minden nap elkészíti a szerettei számára a kenyeret. Csakhogy Jézus
földi elemekből építkező példázatai mennyei igazságokat rejtenek magukban.
Szándékosan mondtam, hogy rejtenek el, mert minden példázat nem csak feltárja
Isten országlását, hanem jól el is rejti azt. Sokan megelégszenek azzal, hogy
tudni vélik, hogy Jézus mit is mondott és tovább már nem is kutakodnak. Őket ez
a felületes tudásuk akadályozza meg a további zörgetésben, keresésben,
tanulásban és tanítványságban.
Már ebből is jól értjük, hogy Jézus nem péksütemények készítésével
kapcsolatos tanfolyamot tart, nem szakácsmestereket képez, sem pedig jó háziasszonyokat;
többről van itt szó. Vajon a példázat földi elemei, milyen Isten országára
vonatkozó valóságnak felelnek meg? Kit példáz tehát a kenyeret készítő
háziasszony? Mit példáz a kovász és mit a liszt? Minek felel meg a tésztává
gyúrt kovászos liszt és annak megkelése?
Az iskolában
fölírtam a táblára a példázat földi elemeit: Háziasszony, három egységnyi
liszt, kovász, kenyértésztává gyúrás, kelesztés. Öt földi elem, öt földi
valóság. Isten uralkodásában vajon milyen valóságoknak felelnek meg ezek a hétköznapi
elemek? A gyerekek egy kis segítséggel meg tudták fejteni a titkot. Ki lehet a
háziasszony,- kérdeztem? Kit személyesít meg? Egy kisfiú azt mondta, hogy
Istent személyesíti meg a háziasszony! Ha Isten a háziasszony, akkor minek
felel meg az ő kenyérkészítő munkája? Mi lehet a liszt, és mi lehet az a
kovász, mit a két kezével a liszttel összeelegyít, és tésztává gyúr? Hát bizony
ez nehezebb kérdés volt, de amikor rájöttek, hogy mi felel meg a lisztnek,
azonnal tudták, hogy mit jelent a kovász is. Az mondták, hogy a liszt az nem
más, mint az emberek világa, benne az emberrel. Tehát a liszt mi vagyunk!
És ha már a liszt
mi vagyunk, akkor mi az a kovász, amit a háziasszony tökéletesen elrejt a
tésztává gyúrt lisztben? A gyermekek azt válaszolták, hogy az ÉLET az, amit
Isten belénk rejtett. Azt válaszoltam, hogy a megfejtés jó, de pontosítanunk
kell. Akkor elmondtam, hogy Isten élete a mi Urunk Jézus Krisztus. Ő számunkra az
a kovász, akit Isten szeretete elrejtett bennünk. Már a teremtéskor belegyúrta
Krisztust Isten ebbe a világba. Minden, ami kibontakozott ebből a teremtésből
nem más, mint Krisztus munkája. A tésztává gyúrt liszt csak azt teheti, amit a
kovász kér tőle, amire a kovász ösztönzi azt. Ennek a világnak egyetlen
tejhatalmú mozgatója az Istennek Fia, a mi urunk Jézus Krisztus. Nincs semmi
ebben a világban, amit elsődlegesen és végső soron ne Ő irányítana. Így van ez
a táguló világűrben és így van ez az atom belső szerkezetében is. Az égen és a
tengerek mélyében. A szárazföldön a növényi és állatvilágban. De Krisztus
akarata szerint mozdul minden az emberek világában is és ott kinek-kinek a
személyes életében is. Örüljünk és örvendezzünk mert Krisztussal egybe van
gyúrva és dagasztva a mi porszem életünk!
Amikor hisszük és
valljuk, hogy Isten úgy szerette a világot és benne az elveszett embert, engem
és téged testvérem, tehát úgy szeretett bennünket, hogy elküldte egyszülött
Fiát, hogy valaki hisz benne el ne vesszen, akkor azt valljuk, hogy Isten
belegyúrta Jézust a mi életünkbe is. Nagy felismerés ez, amikor a halott
porként szálló liszt felismeri, hogy
Isten személyes teremtő munkája által a víz különleges elemével teljesen egyé
van gyúrva a sorsa Isten Fia létével és életével.
Húsvét küszöbén állva nincs ennél nagyobb örömhír. Krisztus jelenléte
láthatatlanul és érezhetetlenül része a létünknek, akkor is, amikor erről
tudunk és akkor is, amikor ez nem tudatosul bennünk. Mi a Kovászhoz kötött
liszt vagyunk a háziasszony, azaz a teremtő Atya Isten egybegyúró, egybe
dagasztó kezei között!
Beszélnem kellene arról is, hogy milyen is az, amikor Atyánk egybeszerkeszt
bennünket Krisztussal, elrejti belénk szent Fiát, minket pedig elrejt Ő benne.
Sok újszövetségi ige járja körül ezt a titkot, ezért csak éppen tudatosítani
szeretném ezt a Krisztusban elrejtett állapotunkat, és arra kérni mindenkit,
hogy gondolja tovább, hogy mit is jelent számára ez a Krisztussal egy tésztává
gyúrt élet.
Jézus Urunk azt mondja, hogy a kovász megkeleszti az egész tésztát, ami
azt jelenti, hogy a kovász az egész tésztát a maga tulajdonságai szerint
alakítja, formálja, a maga képére és hasonlatosságára; az egész tészta a
kovászt követi. A valóságban ez azt jelenti, hogy a tészta olyan lesz, mint a
kovász, és a kovász olyan lesz, mint a tésztává gyúrt liszt, egy teljesen új minőségű
tészta, ez felel meg az evangéliumban az Ige általi új teremtésnek.
Takarítsátok el a régi kovászt![1]
– parancsolja az Úr. Van régi kovász is, ami nem az életet, hanem a halált
munkája a tagjainkban. Mi nem tudjuk magunkról leválasztani a halált munkáló
kovászt, de Krisztus Urunk igen! Menjünk hozzá, kérjük az Ő szabadítását. Kérve
kérjük Istent, hogy gyúrja egybe az életünket Jézus Krisztussal! Hogyan
történik ez?
Mennyei Édesatyánknak egy a Krisztussal egybe gyúró, egybe dagasztó
munkája nagypéntek eseményeiben csúcsosodott ki. Nekünk látnunk, sőt éreznünk
is kell, hogy Isten miként helyezte szent Fiát az életünkbe. Ott keresztfán
Isten belénk zúzta, belénk szorította Jézust! A háziasszonyok, az édesanyák,
akik kenyeret és péksüteményeket sütnek jól tudják, hogy milyen nehéz munka a
tészta dagasztása. Bátorítok, minden édesapát, hogy próbálja ki. Én
kipróbáltam. A kenyértésztába az ember belédolgozza a szívét is. Erős kézzel
ragadod meg a tésztát. Szorítod, préseled, gyömöszölöd, szakítód, nyújtod,
fárasztod, pihenteted, újra kezded. Amikor úgy látod, hogy ez a munka kész,
akkor betakarod a tésztád egy tiszta lepellel és vársz. A tésztád a kovásztól
életre kell, föllélegzik, kikerekedik. Így helyezed a kemencébe, ahol kenyérré
sül és végül az asztalon szívet éltető eledel, azaz élet lesz.
Szeretet testvérem! Mi most, mint tészta, a Pékmester, vagy a háziasszony
formáló kezei közt vagyunk. Egész életünk Istennek erről a lisztet kovásszal
tésztává gyúró munkájáról szól. Atyánk sokat fáradozik velünk, míg éltető kenyérré nem süt bennünket.
Senkinek ne legyenek kétségei, Krisztus, akit belégyúrt Isten ebbe a világba,
az ítélet napjára mindent elkészít! Semmivel sem fog elkésni![2]
Szánjuk hát oda
életünket az Úrnak, hogy takarítsa ki belőlünk a halált és kárhozatot munkáló
kovászt, és egyedül Ő legyen a mi Urunk és a mi Istenünk. Ámen.
