2014. május 19., hétfő

Amikor elindultak Jerikóból, nagy sokaság követte őt. És íme, két vak ült az út mellett, és amikor hallották, hogy Jézus arra megy, felkiáltottak: „Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtunk!” A sokaság azonban rájuk szólt, hogy hallgassanak el, de ők még hangosabban kiáltották: „Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtunk!” Jézus megállt, megszólította őket, és azt kérdezte: „Mit akartok, mit tegyek veletek?” Ők így feleltek: „Azt, Uram, hogy megnyíljék a szemünk.” Jézus megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt.

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2014.05.19-én.
OlvasandóMáté 20:29-34    Igehirdető: Nagy Lajos


 Immár nem először kerül elénk gyógyítási történetről szóló bibliai tudósítás. Jézus gyógyítási csodái egyáltalán nem egy kaptafára mennek. Mindegyikben van valami egyedi, valami az addigiakhoz képest új elem. 


      Egy momentum azonban mindegyik gyógyítási történetben azonos. Nevezetesen, hogy Jézus kivétel nélkül minden ilyen alkalommal elébb könyörületre indul, együttérzéssel megszánja, majd pedig sikeresen meggyógyítja a beteget.

      A két vak ember itt nemcsak Dávid Fiaként, de Úrként is szólítja a Mestert. Ez azért érdekes, mert Máté evangélista logikája szerint az „Uram!” megszólítás csak hívő emberek részéről hangzik el, mások ajkáról soha sem. A jerikói országút mentén jobb sorsára váró két szerencsétlen vak tehát nem csupán egy újabb próbálkozásnak tartja az Áldott Orvos segítségét kérni. Hanem szilárd hittel hiszi: ez a Jézus meg fogja őket gyógyítani. Mint ahogyan ezt már más számos hozzá forduló szerencsétlen esetében is megtette.

      Így olvastuk: „Amikor elindultak Jerikóból, nagy sokaság követte őt. És íme, két vak ült az út mellett…” Ez egy tipikus evangéliumi kép, amelyet kevés fantáziával könnyedén meg tudunk eleveníteni magunkban. Ráadásul a képzőművészet bővelkedik olyan nagyszerű alkotásokban, különböző technikával készült festményekben, képekben, amelyek nagy ráérzéssel adják vissza azt az atmoszférát, amit jelenthetett a Nagy Gyógyítóval járni s egyáltalán a közelségében lenni. A két vak is ezért ül az út szélén és vár. Kivár.  Mert hiszik, hogy az Áldott Orvos képes lesz visszaadni a szemük világát.

      Ezt a magasztosságot, az ilyen helyzetek utolérhetetlen lelkiségét örökíti meg az evangéliumi halleluja-ének is így:

Az Áldott Orvos közeleg,
A drága Főpap, Jézus;
Szava szívünk enyhíti meg,
Egyetlen üdvünk Jézus.
Halld, mint zeng az égi kar
Édes visszhangjaival!
Szívemben is zeng e dal:
Jézus, Jézus, Jézus!

Elmúlik minden fájdalom
E drága névtől: Jézus! 
Édes örömmel hallgatom
A te nevedet, Jézus! 
Halld, mint zeng az égi kar
Édes visszhangjaival!
Szívemben is zeng e dal:
Jézus, Jézus, Jézus!

(Magyar Református Énekeskönyv, 446. 1,4)

      A gyógyulásnak, illetve a gyógyítás szent tudományának a transcendenciára való visszavezetése egyidős az emberiséggel. Talán ezzel magyarázható, hogy a mi időnkben is számos kiemelkedő tudású, híressé vált orvos egyéniség nem rejti véka alá, hogy hitvalló keresztyénnek tartja magát s az is.  

      Nemrégiben találkoztam a világhálón dr. Csókay András idegsebész agykutató előadásával, amelyben Isten és az ember kapcsolatáról szól. Kifejtette: az emberi személy lényege nem csak az agyban van. A lelkiismeret nem az agyban van. A szeretet, a megbocsátás nem az agyban  van, ahogy az Isten-kapcsolatunk sem. Ezt Szentágothai professzor el is mondta a 70-es években az orvostanhallgatóknak – folytatta Csókay András. Azok – az orvostanhallgatók, mondta -  átmentek a bölcsészkarra és elmondták Lukács György marxista esztéta professzornak. Lukács György azt mondta: igaza van Szentágothainak, de ezt ne nagyon hangoztassák. 

      Az, hogy nem valamik vagyunk, hanem valakik, nem csak az agyunktól függ – folytatta Csókay Professzor. Hát akkor mitől? Erre pedig – az Előadó szerint – egyetlen valaki tudott tökéletes választ adni, a megfeszített majd feltámadt Jézus Krisztus. Vagy elfogadjuk, vagy nem, ez már a szabad akaratunktól függ. Ha nem, akkor elkezdünk csúszkálni a saját magunk által gyártott jégen. Ezt teszi Európa. Kitalálta magának az emberiség történetének legveszélyesebb vallását, aminek a lényege az, hogy az ember az Isten, és a tágabb értelemben vett tudományon keresztül (amibe a politika tudománya is beletartozik) uralni tudja a problémákat. Kimaradt az EU alkotmányból a keresztyénségre való hivatkozás – olvasható egyebek között dr. Csókay András professzor gondolataiban. 

      Ma felidéztük az egykori gyógyítási történet hangulatát, a kétszeri  fájdalmas  kiáltást:  „Uram,    Dávid  Fia,   könyörülj  rajtunk”; majd a drámai párbeszédet, benne Jézusnak a gyógyúlásra irányuló akaraterőt orientálni igyekvő szavait:  „Mit akartok, mit tegyek veletek”; s a rá adott választ: „Azt, Uram, hogy megnyíljék a szemünk”; és végül a katartikus végkifejletet, miszerint „Jézus megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt.”    

      Amikor tehát ezeket recitáljuk és rekonstruáljuk a magunk számára okulásul, akkor jöhet minderre válaszul és összefoglalásul az ószövetségi Ige, amely univerzális evangéliumot hirdet az emberiségnek.  „Mert… – maga az Úr szól így – …én, az Úr vagyok a te gyógyítód.” (II.Mózes 15:26)

      Kedves Gyógyítók! Tessenek hát megtudni: az orvos a Gyógyító Úr és Szent Fia, az Áldott Orvos meghosszabbított keze! Isten azt kívánja: akiket erre elhívott – minden negatív megtapasztalás ellenére - ebben a megtisztelő autoritásban végezzék az isteni szolgálatot, a gyógyítás szent munkáját!

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!

Nagy Lajos kórházi lelkész