2014. szeptember 29., hétfő

Negyven nap múlva kinyitotta Nóé a bárka ablakát, amelyet csinált, és kiengedett egy hollót. Az újra meg újra kirepült és visszatért, amíg föl nem száradt a víz a földről. Kiengedett egy galambot is, hogy lássa: vajon leapadt-e a víz a föld színéről. De a galamb nem tudott leszállni, ezért visszatért hozzá a bárkába. Víz borította ugyanis az egész földet. Ő pedig kinyújtotta a kezét, megfogta, és bevette magához a bárkába. Várakozott még újabb hét napig, és ismét kiengedte a galambot a bárkából. Estére megjött hozzá a galamb, és íme, már egy leszakított olajág volt a csőrében. Ebből tudta meg Nóé, hogy leapadt a víz a földről. Várakozott még újabb hét napig, és kiengedte a galambot, de az már nem tért vissza hozzá. A hatszázegyedik esztendőben az első hónap első napjára fölszáradt a víz a földről. Ekkor Nóé eltávolította a bárka fedelét, és látta, hogy már fölszáradt a föld. A második hónap huszonhetedik napjára felszikkadt a föld. …Őrizd meg a rád bízott kincset…

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2014.09.29-én.
OlvasandóI.Mózes 8:6-14 – I.Timóteus 6:20a  Igehirdető: Nagy Lajos

 Immár negyedik alkalommal emlékezünk meg ebben a közösségben az évenként, a szeptember végi és október elejei napokban megtartásra kerülő Teremtés Hete rendezvény sorozatáról. Ez a tulajdonképpen már hovatovább világméretű kezdeményezés azt a szándékot szeretné mindinkább elhinteni a világban, hogy minél szélesebb körben nyilvánvalóvá váljék az emberiség számára: rendkívül nagy a felelősségünk az Isten által teremtett világ, benne kiemelten is a lakott föld lehetőség szerint minél lelkiismeretesebb megóvása érdekében.    


      Indokolja ezt a kétséget kizárón súlyosan fenyegető ökológiai válság, a föld túlnépesedésének irreverzibilis folyamata, a hulladék hasznosítás és egyáltalán az újra hasznosítás sürgető feladata fontosságának prioritása és még e témakörökhöz kapcsolódó számos más égető kérdés és megvalósítandó feladat. 
      Az idei tematika számos elágaztatás mellett ebben az összefoglaló címben került megfogalmazásra: Energia és éghajlatváltozás. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa által kiadott tanulmányi anyagot a teremtésvédelmi munkacsoport készítette. A szeptember 28-án kezdődő s október 5-én záruló esemény sorozat tematikájáról készült füzet kitűnő előadások s a témához kapcsolódó, ragyogó bibliai alapvetések előzetes foglalata. 
      Mai ószövetségi alapigénk az emberiség történetének egy drámai eseményéhez, az özönvízhez kapcsolódik, annak záró momentumát megfestve. A Nóé által Isten parancsára épített bárka betöltötte küldetését: építője és házanépe megmenekült a világkatasztrófától. Nóé különleges módon kíván meggyőződni a „külvilág” özönvíz utáni állapotáról. Az általa elébb kibocsátott holló szerepe nem különösebben jelentős. A szintén kiengedett galamb küldetése azonban annál fontosabb. Ahogyan ösztön szerűen részt vesz Nóé vágyakozásában a föld regenerálódására irányulóan, az egészen egyszerűen tüneményes. A félig már felszáradt földről csőrében hozott olajágnak különleges üzenete van: Isten engedékenységének, Isten megbékélésének szimbóluma az. A galamb így lett később a háborúknak s a tengernyi szenvedések özönének ellentéteként a béke, majd világbéke áhított jelképévé. Ebben az értelemben mondja a bájos gyermekdal a galamb szerepének összefüggésében:  „…Béke szent ügyében járok, / Nékem nincsenek határok. / Gyorsan szállok, mint a szél…”  

      Mi most már ennek az ókori történetnek a Teremtés Hete mondanivalóját megtámogató üzenete? Az, hogy az özönvíz után újjáéledő természeti világ egyértelműen élhető világ s ez a tény idvezítő perspektívát nyújt a valósággal halottaiból feltámadt emberiség újjáéledésére nézve. Az özönvíz után visszamaradt, lassan szikkadó árterület hordaléka nincsen teli pet-palackokkal és más szeméttel. Hanem a lassan felszáradó, újjáéledő föld olajágat kínál fel nemcsak a békét hirdető galamb, hanem az ember számára is. Ez tehát pozitív üzenet.
      Az újszövetségi apostoli Igét pedig a Teremtés Hete tanulmányi anyagának egyik szerzőjétől, a katolikus Nobilis Máriótól kértem kölcsön, aki a címbeni alapgondolatra fókuszál: „…Őrizd meg a rád bízott kincset…” Az Igéhez fűzött elmélkedés egyebek között azt mondja: „…Az energiamegmaradás törvényének leírása fontos lépés volt a természettudományok fejlődésében. A zárt rendszerekben szüntelen átalakulások  zajlanak, de az energia összege állandó.  Így a Föld is, bár folyamatosan kapja a Naptól az energiát, ezzel együtt mégis véges, zárt rendszernek tekinthető, amelynek nagyon határozott korlátai vannak. Bolygónkon nincsenek végtelen készletek, melyekből az emberi tevékenység számára felhasználható energia lenne nyerhető; s ami korlátlannak tűnik, annak felhasználása során sem hagyhatók figyelmen kívül a fellépő további – fizikai, biológiai, de ezen túlmenve társadalmi, sőt lelki – következmények…”
      Mi következik mindebből? Az, hogy a földön folyton folyvást fogyó-fogyatkozó tiszta levegőt, a vegyszermentes, steril ívóvízkészletet, az ásványokat, az energiahordozók alapját képező matériákat, magyarán a földkerekségen mindent, de mindent védenie, óvnia, minden körülményben őríznie kell, illetve kellene az emberiségnek. Merthogy ezek kincsek. : „…Őrizd meg a rád bízott kincset…”    

      A Teremtés Hetének megálmodása és megünneplése arra hívatott, hogy felébressze az emberiség és az egyes ember lelkiismeretét. Abban a tekintetben, hogy akár hitből, akár kizárólag csak tudományos megfontolásból fokozott felelősséget érezzen és tanusítson is a teremtett világ megóvása, megőrzése összefüggésében.
      A teremtés hajnaláról, az első emberpár Édenbe helyezése alkalmáról azt írja a Biblia: „…Fogta az Úristen az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrízze.” (I.Mózes 2:15) A feladat azóta sem változott. Igaz, volt közben egy intermezzo, az özönvíz, ami átmenetileg mindent megsemmisített a föld színén. De aztán újra indult s mindmáig tart a Teremtő Isten emberközpontú és teremtettség-központú projektje. Ez azt üzeni a XXI. század emberiségének: „…Őrizd meg a rád bízott kincset…”    

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!

Nagy Lajos kórházi lelkész