Az igaznak emlékezete áldott; a hamisnak neve pedig megrothad…
Amint a forgószél ráfuvall, már odavan az istentelen; az igaznak pedig örökkévaló fundamentuma van…
Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.
(Példabeszédek 10:7,25, 14:32)
Az idő kereke a Szent András Apostol napját követő keddre fordult. Mi azonban itt most nem arra a bizonyos egykori első Szent Andrásra emlékezünk. Hanem egy késői utódára és névrokonára, Rednik András főorvos úrra. Aki azonban, túlzás nélkül bizton állíthatjuk, hogy életszentségében valahol mégiscsak hasonlított valamelyest arra a bizonyos első névelődjére. Éppen emiatt aztán egyáltalán nem lesz haszontalan, ha azért néhány felvillanásnyit mégis csak érintjük Szent András Apostol személyét.
Szent András egyike Jézus tizenkét tanítványának, akikkel együtt szem- és fültanuja a Mester csodáinak. Testvérét, Pétert is Ő vezette Jézushoz. Az András (Andreas) név jelentése egyebek között: ékes, választandó, férfias.
Szent András a galileai tartomány gyermeke, ahol Krisztus Urunk a legintenzívebben fejtette ki megváltói tevékenységét. Szent András elébb Jézus heroldjának, Keresztelő Jánosnak a tanítványa. Majd miután Keresztelő küldetése csúcsán rámutat az Isten Bárányára, Jézusra, András azonnal Krisztus-követővé válik s élete kockáztatása árán is kiáll az Úr ügye mellett. Mondani se kell, milyen végtelen mély hatással van Rá a Mester. Olyan mértékben, hogy szívvel lélekkel és teljes odaadással követi Urát a dicsőség majd a fájdalmak útján, el egészen a Golgotáig. Az achiaiai Pátra(i) városában hitvitát folytat az alacsony szellemi színvonaláról tanuskodó Aegeas prokonzullal, aki bebörtönözteti, majd keresztre feszítteti a Krisztus utáni 60-as (más adat szerint a 70-es) esztendőben. Teljesítik Szent András utolsó kívánságát, miszerint, mivel Ő nem méltó a Jézus Krisztus által elszenvedett kivégzési módozatra, kérésére X-alakú keresztre feszítik fel. Innen kapja a nevét az utak mentén ma is megtalálható közlekedési tábla, az András-kereszt.
De lássuk most már, miben hasonlított Dr. Rednik András főorvos úr Szent Andrásra.
Három kontextusából kiragadott ószövetségi Ige fényében próbáljuk meglátni ezt.
Az elsőben bölcs Salamon király példa-beszéde így fogalmaz: „Az igaznak emlékezete áldott; a hamisnak neve pedig megrothad.”
Hogy ez mennyire így van, annak hű bizonysága az, hogy mi most itt vagyunk együtt. Egy igaz emberre emlékezünk, akire jó dolog emlékezni. S nemcsak hogy jó, hanem szent kötelesség is. Hiszen aki áldott volt itt lent, az áldott odafent is. Dicsőség legyen Istennek áldott emberéért, dr. Rednik Andrásért! Áldott dolog és egészen különleges, kiváltságos helyzet, hogy mi így emlékezhetünk egy igaz emberre. Érdektelen és semmitmondó lenne a számunkra a hamisakra, a hamiskásakra, a hamiskodókra, a törtető percemberkékre szót fecsérelnünk, akiknek neve – ha erős is a szó, ki kell mondanunk - megrothad. Ehelyett arra s azokra kell és lehet emlékeznünk, akinek s akiknek emlékezete áldott.
A második salamoni kitétel így hangzott: ” Amint a forgószél ráfuvall, már odavan az istentelen; az igaznak pedig örökkévaló fundamentuma van.”
Dr. Rednik András nem amolyan szélkakas–ember volt, akit minden széljárás magával tudott volna ragadni. Ez volt jellembeli állóképességének is a titka. Életének valóságosan örökkévaló fundamentuma volt itt lent és van kétséget kizárón immár beteljesedetten odaát is. Az örökkévalóságról s magáról az Örökkévalóról beszélnie nem volt zugolyában lett dolog. Nem okozott számára feszengést, hogy abszolút realitásként gondoljon és szóljon az immanens világ és a transcendens világ meglévő kontrasztjáról. Derűsen és sugárzóan beszélt Isten-hitének szilárd fundamentumáról, amit egy különleges kegyelmi ajándéknak tekintett.
A harmadik idézetben pedig azt hallottuk: „Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.”
Dr. Rednik András megelégedett ember volt. Igaz rá az apostoli szó: „..Valóban nagy nyereség az Isten-félelem megelégedéssel.” (I.Timóteus 6:6) Ebből aztán az is következett, hogy Ő nem aggódott felettébb, nem esett nyavalyába, azaz nem esett kétségbe szinte úgyszólván semmitől és senkitől sem. Azért nem, mert nem volt istentelen.
Hanem nagyon is mélyen Isten-hívő volt. Ezt a hitet hozta onnan hazulról, az áldott szülői házból, hozta a bencés diákként magába szívott Lélektől lelkes atmoszférából és aztán sugározta szerte szét közöttünk. Ami pedig mindebben a legfontosabb, az az, hogy az ilyennek, „…az igaznak…halála idején is reménysége van.” A fájdalom megakadályozott abban, hogy kíváncsiskodjam bárkitől: mit is lehetett tudni azokról a bizonyos utolsó földi óráiról, 2011. Szilveszterének éjszakáján, amikor átment tőlünk a túlsó partra, ahol már várták az angyalok s várta az Érte is meghalt és feltámadott Bárány Jézus Krisztus. Egyet azonban bizton állíthatok – a Vele közös hitem felhatalmaz erre a megalapozott kijelentésre – Rednik András főorvos úr azokban az utolsó tudatosan megélt földi pillanataiban bizonyára a Tőle megszokott mosollyal válaszolt a hazahívó szóra: „…Jöjj haza, jövel, gyermekem…Jer, pihenj, nyugodj keblemen!” (Református Énekeskönyv, 421. dicséret 1.) Igen, mert „…az igaznak…halála idején is reménysége van.” Dr. Rednik András igaz volta egyebek között ebben vált beteljesültté.
Az emlékezésnek ez a harmadikként említett vetülete egyetemes érvényű és követésre vár. Ha a mai istentelenségek és farkastörvények közepette valaki igaznak tud maradni, annak nemhogy semmitől, de még a haláltól se kell félnie. Mert „…az igaznak…halála idején is reménysége van.” Az ember számára legfájóbb kérdés amióta világ a világ – a halál kérdése. És lám a hit ezt is képes megoldni. A feltétel mindössze ennyi: igaznak kell találtani! Három Igét hallottunk, mindháromnak a kulcsszava ez: igaz.
„Az igaznak emlékezete áldott; a hamisnak neve pedig megrothad…
Amint a forgószél ráfuvall, már odavan az istentelen; az igaznak pedig örökkévaló fundamentuma van…
Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.”
Uram! Légy áldott a kevés igazakért, légy áldott dr. Rednik Andrásért!
Úgylegyen! Ámen!
Nagy Lajos kórházlelkész
