2014. december 15., hétfő

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában, 2014.12.15-én.

Olvasandó: Ézsaiás 30:18 – Zakariás 2:17

…Még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, készen áll arra, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az Úr, boldogok mindazok, akik benne reménykednek. (Ézsaiás 30:18)


Csendesedjék el mindenki az Úr előtt, mert elindult szent lakhelyéről! (Zakariás 2:17)

Igehirdető: Nagy Lajos

Sejtelmesek, jótékonyan spirituálisak ezek az Igék – Ádvent tizenhatodik reggelén, amikor is már jóval kevesebb nap van vissza a Karácsonyig, mint amennyi letelt az Ádventből. Miután pedig ez a mai meditációnk már az utolsó ebben az esztendőben, mondanivalónk még egy kicsit ádventi, de kicsit már karácsonyi kitekintésű lesz. Ehhez hívtam segítségül az iménti idézeteket.

      Talán van, akinek meghökkentő, hogy Karácsony Szentestéje előtt nyolc nappal két ószövetségi Ige van előttünk. Remélem azonban, hogy sikerül megtalálni ezeknek fontos aktuális üzenetét.
      Az első Ige – a klasszikus, markáns prófécia – Ézsaiás neve alatt szerepel a Bibliában. Több disszertációnyi forrás-anyag és kortörténeti tanulmány övezi e próféciát. Most lássuk azonban csak a hic et nunc – itt és most – megszólaltatható üzenetét. „…Még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, készen áll arra, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az Úr, boldogok mindazok, akik benne reménykednek.” Személyes vallomással is tartozom. Rengeteg „kedvenc” Igém van a Bibliában, ez azonban talán még a legkedvesebbek között is első, második vagy esetleg harmadik helyen áll. 

      Olyannyira, hogy saját Gyülekezetemben egyéni liturgiai fordulatként, áldó formulaként tizennyolc éve használom rendszeresen; mégpedig egy sajátosan egyéni „műfordítás”-szerű, az archaikus és a modern fordítást egyesítő elegy-szöveggel szoktam mondani: „…Még vár az Úr, hogy kegyelmezhessen, még hallgat, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az Úr, boldogok mindazok, akik benne reménykednek.” Mit lehet mindebből tanulságként leszűrni ma, Karácsony-várásunk szent idején? 
      Azt, hogy már Ézsaiásnak volt Ádventje. A  száműzetésből – a babiloni fogságból - prófétai látásával előre tekint a hazatérés utáni időre, amelyre valószínűsíthetően nem igazán a konszolidált viszonyok lesznek a jellemezőek. Ezért aztán brilliáns hitével még azt is komolyan megtusakodja, hogy Isten segítségének ígérete nem függ a nép megtérésétől. Óriási felfedezés! Természetesen hirdeti, hogy lehetőleg mindenki térjen meg s egyénileg és közösségileg egyaránt jobbítsák meg útaikat. Azonban sajátos interpretációja szerint mégsem ez itt a perdöntő fontosságú. Hanem az a tény, hogy Isten ingyen kegyelemből cselekszik jól embergyermekeivel. És épp ezen a ponton kapcsolódik az összképhez, vagyis az üdvtörténethez az Ádvent fogalomköre, kronológiailag elébb az első Ádventé, majd a második Ádventé. Az első Ádvent beteljesülésében megszületett a rég várt Megváltó, Jézus Krisztus. Isten ingyen kegyelmének megtestesülése, Krisztusban történt testetöltése azonban nagyon fontos dologról tanuskodik. Arról, hogy az ingyen kegyelem nem olcsó kegyelem, hanem nagyon is nagy ára van! 
      Hiszen a karácsonyi Krisztus egész rövid földi élete a váltsághalálra, a Golgotára való felkészülés. Éppen ezért fogalmaz így Péter apostol:  „…Nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén.” (I.Péter 1:18) 
      Ha viszont az első Ádvent beteljesülése, vagyis a Karácsony, a Megváltó megszületése egy ilyen hatalmas isteni tett ingyen kegyelemből, a Jézus vérének érdeméért van,  akkor onnantól fogva, okkal és joggal beszélünk, beszélnünk kell a második Ádventről s ebben az esetben máris ébrednie kell a felelősségnek. Mindez egy kicsit mintha rárímelne a múlt hétfőn elhangzottakban szerényen meghúzódó apostoli félmondatra: „…Milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek, akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét…” (II.Péter 3:13) Ne mondjuk, hogy ja hát persze ez az egykori kegyeseknek íródott. Igenis megvan ennek a vitathatatlan etikai vetülete a mában is!   
      A második ádventi prófécia pedig így hangzott ma: „Csendesedjék el mindenki az Úr előtt, mert elindult szent lakhelyéről!” Ennek az isteni elindulásnak világraszóló demonstrációja a Karácsony. Amikor hangzik a föld végső határáig az angyali himnusz: „…Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” (Lukács 2:10-12) 
      Amikor majd az idei Szentestén is felhangzik mindez világszerte a templomokban, a családokban a karácsonyfák  alatt, a tömegkommunikációs eszközökben, sőt számtalan internetes hírportálon is olvasható vagy épp hallható lesz, akkor ez egyértelművé fogja tenni, hogy van időszerűsége a zakariási próféciának: „Csendesedjék el mindenki az Úr előtt, mert elindult szent lakhelyéről!” Elindult… Elindult egykor  és folyton folyvást indulóban van - másodszor.

      Ezzel kell számolni. Ez az Ádvent és ez a Karácsony valódi tartalma: a hit, mint az ádventi-karácsonyi körkép meghatározó eleme. Egy nagy gondolkodótól származik az idézet: „Őszinte meggyőződéssel hinni sokkal nehezebb, mint azt bárki gondolná! Az igaz hit nem azt jelenti, hogy tudod, van Isten, hanem azt, hogy elhiszed, Ő mindig veled van és minden körülmények között számíthatsz Rá!” Ez a hit aztán nem csak a betlehemi jászolbölcsőig ér el, hanem elkísér az élet rögös útjára mindenkit, aki ezt ígényli. Hogy bekapcsolódjék, bekapcsolódjunk a betlehemi zengedező mennyei angyalkar doxológiát hirdető énekébe: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jóakarat!” (Lukács 2:14) 

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!

Epilógus

      A 2014. esztendő utolsó hétkezdő meditációján tisztelettel megköszönöm ez alkalmi Gyülekezet minden egyes Tagjának egész éves részvételét. Áldom Isten ezért az alkalomért! Nem csak azért, mert abban szereplő lehetek. Igaz, azért is, de sokkal inkább azért, mert meggyőződésem, hogy Isten szava igaz: „…Ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet…ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi., amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.” (Ézsaiás 55:10,11) A következő hétkezdő meditáció Isten segítségével 2015. január 5-én, hétfőn reggel lesz. Kívánok Mindnyájuknak és Szeretteiknek kegyelemteljes, áldott Karácsonyt és boldog Újesztendőt!
   
Nagy Lajos kórházi lelkész