Valóban igazat beszéltek, ti, hatalmasok, és pártatlanul ítélkeztek az emberek fölött? Hiszen álnokságon jár az eszetek, arra törekedtek, hogy az országban erőszakkal érvényesüljetek.

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2014.10.27-én.

Olvasandó: Zsoltárok 58:2,3 Igehirdető: Nagy Lajos

      2011. október 24-én spontán indult el itt nálunk egy azóta immár hagyománnyá lett gyakorlat, az 1956-os magyar forradalom 55. évfordulója kapcsán. Akkor a forradalomról való megemlékezés kapcsán elhangzott meditációnkat az 55. évfordulóra tekintettel az 55. zsoltárban foglalt gondolatmenet mentén fogalmaztuk meg. Az azóta eltelt két esztendő hasonló időszakában, a forradalom évfordulóját követő meditációnk alapigéje a megfelelő évforduló számával azonos számú zsoltárból való idézet volt. Az 56. évfordulón az 56., az 57-en pedig az 57. zsoltár került terítékre. Úgy, hogy a nevezetes dátumot követően még heteken át a zsoltár további versei fölé hajoltunk, igyekezvén kimeríteni annak teljes mondanivalóját.

…Így szól az én Uram, az Úr: Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat. Ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak, amikor ott áll juhai között, amelyek szét voltak szóródva, úgy viselem gondját juhaimnak. Kiszabadítom őket mindenünnen, ahová csak szétszóródtak egy felhős, borús napon…Én legeltetem juhaimat, és én keresek nekik pihenőhelyet – így szól az én Uram, az Úr. Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell. - Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2014.10.20-án.

Olvasandó: Ezékiel 34:11,12,15,16 – János 10:11 Igehirdető: Nagy Lajos

Klasszikus bibliai kép a pásztor-nyáj örökszép, bensőséges és megható képe. A legjobb az egészben az, hogy a kép olyannyira egyértelmű és közérthető, hogy az az égvilágon semmiféle magyarázatra vagy épp belemagyarázásra nem szorul.

Amikor Jézus Cézárea Filippi vidékére ért, megkérdezte tanítványait: Kinek mondják az emberek az Emberfiát? Ők így válaszoltak: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának. Ő megkérdezte tőlük: Hát ti kinek mondotok engem? Simon Péter így felelt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. Jézus ezt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám.

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2014.10.13-án.

Olvasandó: Máté 16:13-17 Igehirdető: Nagy Lajos

Definíció-ígényes világunkban rendkívül fontos, hogy lehetőség szerint mindent és mindenkit minél teljesebb mértékben körül tudjunk írni, be tudjunk azonosítani. A definíció-szegény érvelés nem kelendő ma, nincsen értéke. Meditációink műfaji sajátosságából adódóan sohasem „direkt” evangélizációs céllal, a legkevésbé sem rámenősen – ám a közvetett célt sem tévesztve szem elől – számos alkalommal definiáltuk filozófiai- és/vagy teológiai alapon magát a hitet. Szentírási idézetekre, nagy gondolkodók vélekedéseire alapozottan időről-időre terítékre szoktak ezek kerülni.

Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról látták és üdvözölték azokat, és vallást tettek arról, hogy idegenek és jövevények a földön…És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról. Ezek hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, tűz erejét oltották ki, kard élétől menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, idegenek seregeit futamították meg. Asszonyok feltámadás révén visszakapták halottaikat. Másokat viszont megkínoztak, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy dicsőségesebb feltámadásban legyen részük. Ismét mások megszégyenítések és megkorbácsolások próbáját állták ki, sőt még bilincseket és börtönt is. Megkövezték, szétfűrészelték, kardélre hányták őket; juhok és kecskék bőrében bujdostak nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve azok, akikre nem volt méltó a világ; bolyongtak pusztákban és hegyeken, barlangokban és a föld hasadékaiban. És mindezeken, noha hit által Istentől jó tanubizonyságot nyertek, nem teljesült be az ígéret, mert Isten számunkra valami különbről gondoskodott, hogy ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre.

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2014.10.06-án.

Olvasandó: Zsidó 11:13,32-40 Igehirdető: Nagy Lajos

1849. október hatodikára emlékezünk. Ez az épp ma 165 éves évforduló a magyar nemzet vérrel és könnyekkel írt történelmének egyik legfájóbb lapját világítja meg előttünk s teszi mindinkább értelmezhetetlenné a történelmi múltat.