Olvasandó: II.Mózes 13:21 – Zsoltárok 42:9 – Máté 14:25-31
Az Úr pedig előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel meg tűzoszlopban, hogy világítson nekik, és éjjel nappal mehessenek. ( II.Mózes 13:21)
Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez. (Zsoltárok 42:9)
Már hajnalodott, amikor Jézus odament hozzájuk a tengeren járva. Mikor pedig a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrémültek, és ezt mondták: Kísértet ez! És ijedtükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta nekik: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! Péter ekkor így válaszolt neki: Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vizen! Ő pedig így szólt: Jöjj! És Péter kiszállva a hajóból, járni kezdett a vizen, és elindult Jézus felé. Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: Uram, ments meg! Jézus pedig azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél? (Máté 14:25-31)
Igehirdető: Nagy Lajos
Az Úr pedig előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel meg tűzoszlopban, hogy világítson nekik, és éjjel nappal mehessenek. ( II.Mózes 13:21)
Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez. (Zsoltárok 42:9)
Már hajnalodott, amikor Jézus odament hozzájuk a tengeren járva. Mikor pedig a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrémültek, és ezt mondták: Kísértet ez! És ijedtükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta nekik: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! Péter ekkor így válaszolt neki: Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vizen! Ő pedig így szólt: Jöjj! És Péter kiszállva a hajóból, járni kezdett a vizen, és elindult Jézus felé. Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: Uram, ments meg! Jézus pedig azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél? (Máté 14:25-31)
Igehirdető: Nagy Lajos
Az új esztendő ötödik reggelén egy sajátos elv szerint kiválasztott, illetve a Szentlélek által egymás mellé rendelt három Igét hallottunk. Ez az Ige-trilógia súlypontosan arról üzen, hogy mit várhat az ember a „felülről való vezetés”-től. Az újabb kegyelmi esztendő ünnepléssel eltelt első néhány napja s az első munkanap mintha együttesen üzenni akarnának arról: a kegyelem hordozott bennünket mind idáig s megígéri, az új esztendőben is velünk lesz.
Ez a kegyelmi állapot bátran, minden további nélkül összekapcsolható azokkal a Biblia-korabeli kegyelmi állapotokkal, amelyeket a hallott Ige-trilógia elénk fest.
Az első Ige Mózes második könyvéből, a Kivonulás könyvéből, az Exodusból kiragadott vers. Amikor a választott nép viszontagságos körülmények között negyven éven át bolyong a pusztában, a negyven éves pusztai vándorlás során számtalan formában tapasztalja meg Isten megőrző kegyelmét. A szó szoros értelmében arról van szó, ami így van megfogalmazva az ókori tudósításban: „Az Úr pedig előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel meg tűzoszlopban, hogy világítson Nekik, és éjjel nappal mehessenek.” Azaz: biztosította a számukra az optimális menet-feltételeket. Így, ilyen kondíciók mellett küzdötték át magukat az inséges negyven esztendőn.
Mintha csak ennek a Exodus-beli Igének a későbbi folytatása lenne a második idézet, amelyben már egy személyes tanuságtételre kerül sor: „Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez.” Csupán csak annyi pluszt jelent ez a személyes hang, hogy leszögezi: az éjszaka nyomasztó sötétjében erőforrást, intenzív imádságot jelent, ha valaki képes arra, hogy énekeljen, dalra fakadjon. A gondolati tartalmi hasonlóságok szintjén folytatott Biblia kutatás azt is kideríti, hogy a két ószövetségi Igének megvan az újszövetségi kontextusa is. Az Apostolok cselekedeteiről szóló könyvben azt olvassuk, hogy az első századi keresztyénüldözések során Pál apostol és munkatársa, Szilász börtönben van. „Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent, a foglyok pedig hallgatták őket. Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgy, hogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a
bilincsek.” (Apostolok Cselekedetei 16:25,26) Nem csalás, nem ámítás: az Isten dicsőítő éjszakai ének egyszerűen csodákra képes.
A trilógia harmadik darabja, az evangéliumi idézet szerint megint csak csoda történik. Jézus a tenger színén járva közelíti meg a viharban hánykódó hajóban reszkető tanítványokat, akik azt hiszik: kísértetet látnak. Péter meg kedvet kap s próbára teszi Jézust: hadd járjon ő is a habok felett. Sikerül is neki. Ez pedig egyszerűen felfoghatatlan. És mégis igaz. A csoda-történet kulcsa pedig Jézus szavaiban van: „…Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” Bízzatok és majd meg fogjátok látni, hogy olyan dolgok történnek, amiket egyszerűen nem lehet megmagyarázni!
Igen, csoda a negyven éves pusztai vándorlás átvészelése, csoda az éj leple alatti éneklés és csoda a tengeren járás. Mindezeknek azonban nem csak a kivitelezéséhez, de a felfogásához is hit kell. Péter amikor leveszi szemét Jézusról, mert elvonja figyelmét a vihar, azonnal süllyedni kezd. De mert kiált: „Uram, ments meg! Jézus pedig azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél?” A hit egyik pillére: Jézusra nézni.
Porf.Dr. Romics Imre urológus-sebész professzor, az Urológiai Klinika 15 éven át volt igazgatója mondta el Karácsony előtt, december 18-án kora reggel a Kossuth Rádió Igéző a hajnaltájban című műsorában a következőt. Orvosaival közösen úgy döntöttek, hogy minden műtő falára kerüljön egy corpus nélküli kereszt. Mégpedig azért, hogy a műtőasztalon fekvő betegek feltekinthessenek Rá. A hatás egyértelműen pozitív volt: kivétel nélkül mindenki úgy nyilatkozott, hogy megnyugtató volt a műtéti beavatkozás előtt a kereszt látványa, látása.
Hát ilyen ez a mi keresztyénségünk, ilyen a keresztre utaltságunk, a Golgotai keresztre való hagyatkozásunk, mert egyelőre jobbat nem tudott kitalálni senki sem. A jászolbölcső és a kereszt közötti tökéletes átjárhatóság a megváltás útja a Megváltóval.
A keresztre nézni lelki értelemben, képletesen vagy akár valóságosan is, azt jelenti, hogy Jézusra nézni. Jézus látásában, látványában erő van. Ezt az tudja, aki már kipróbálta.
Wolfgang Amadeus Mozart: „Ave verum corpus…” kezdetű motettájának egyik szövegváltozata mintha rárímelne minderre. Azt mondja a zenemű szövege: „Jézust nézzed, bűnös lélek, / Nézd, mint szenved Isten szent Fia. / Jaj, hogy kellett bűneinkért ily kínhalált halnia…”
Mózesék felhőben és verőfényben Istenre néztek. A zsoltáros nappal Isten kegyelmét érzi, éjjel arra érez késztetést, hogy Isten dicsőítő éneket énekeljen. Péter pedig csak folyamatosan Jézusra tekintve marad felszínen, különben süllyedni kezd.
Ezek a mai Igék a legbiztosabb gps-navigációt adják elénk az új esztendő köddel borította útjait járva. Legyen minél több szív és lélek biztonságérzetének alapja ez a különleges gps-navigáció. Ha pedig netalántán újratervezésre lenne szükség, akkor azt meg kellene tenni. Így lesz boldog új esztendőnk! Legyen így!
Úgylegyen! Soli Deo Gloria!
Nagy Lajos kórházi lelkész
