2015. február 9., hétfő

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában, 2015.02.09-én

Olvasandó: Titusz 2:11-15

Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk e világban, mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését, aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik. Ezt hirdesd! Ints és feddj teljes határozottsággal: senki meg ne vessen téged!

Igehirdető: Nagy Lajos


Ötödik alkalommal folytatjuk a Tituszi levélhez fűzött gondolatsort. Az előzményekről, a gondolati kontinuitásról igyekeztünk az eddig elhangzott meditációkban szót ejteni. Ma már csak a legfontosabbat hangsúlyozzuk újra: az apostoli levelet Pál annak érdekében írja hű munkatársának, Titusznak, hogy egy konkrét nemzetségnek, a különleges nációt képviselő krétaiaknak próbáljon a lelkére beszélni. Mégpedig annak érdekében, hogy azok valaminéműképpen jó értelembe vetten „megfertőződjenek” az evangélium hirdetése által és nyomában megtérések, megújulások keletkezhessenek a krétaiak soraiban. Nagy szükség van erre, hisz az Apostol s nyilván mások se tudnak sok jót mondani a krétaiakról. Múlt hétfőn azzal az apostoli óhajtással zárult az üzenet, hogy Titusz áldásos közreműködése és nem utolsó sorban a példamutatása által a krétaiak „…tanusítsanak igazi, teljes megbízhatóságot, hogy a mi üdvözítő Istenünk tanításának díszére váljanak mindenben.” (Titusz 2:10) És ez után jön az átvezető „mert” szócska:  „Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk e világban, mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését, aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik.” Ez a hatalmasan hömpölygő gondolatfolyam, ez a többszörösen összetett grandiózus körmondat egyáltalán nem öncélú szónoki fogás az apostoli levélben. Ha jól figyelünk, kihalljuk belőle a logikai fokozást, az üzenet súlyának dinamikáját, melyben minden egyes szó hangsúlyos. A leghangsúlyosabb azonban mégis ez: „Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy…” Arra nevel… Mire nevel? Mindarra az emberi-, humán-etikai kívánalom halmazra, ami bele van sűrítve ebbe a felsorolásba és természetesen arra is, hogy mindennek meglegyen a keresztyén etikai alapja az emberi lelkekben és a kisebb nagyobb közösségekben. Hiszen ez utóbbi esetleges hiányában nincsen hitelesen kongruens kommunikáció, mert nincs mögötte a szavaknak valódi hitvallásos aranyfedezete. 

      Pál másutt is utal erre a veszélyre. A sokak által ismert Szeretet himnuszában int így: „Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.” (I.Korintus 13:1,2)

       Szóval tehát: kongruencia és hitelesség! Ezek  a hatékony segítség elengedhetetlen, megspórolhatatlan pillérei. 

      „Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy…” Mindarra, ami az imént elhangzott. ”…Ezt hirdesd! Ints és feddj teljes határozottsággal: senki meg ne vessen téged” – zárja levelének ezt a fejezetét Pál apostol. Ez az utolsó mondat magátólértődőn emlékeztet bennünket az Ószövetség hiteles szavú prófétája, Jeremiás elhívásának történetére. Amikor is az Úr hangja így hangzik feléje: „…Én most a szádba adom igéimet! Lásd, én a mai napon népek és országok fölé rendellek, hogy gyomlálj és írts, pusztíts és rombolj, építs és plántálj! (Jeremiás 1:9,10) Körülbelül ugyanilyen roskasztó teher Titusz vállán a krétaiak jobb útra térítése. És ráadásul – nincs új nap alatt – ma is ilyen prófétai küldetés vár minden, hangsúlyos, hogy minden jóérzésű küzdőtársunkra, akiben van affinitás arra nézve, hogy jobbá tegye a lelkeket, emberhez méltóbbá az elsivatagosodott, kiégett lelkületektől szenvedő társadalmakat. „Mert – a Biblia arra tanít - nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” (Apostolok Cselekedetei 4:20) „…Mert Babits Mihály szavaival – vétkesek közt cinkos, aki néma…” (Babits Mihály: Jónás könyve) És „…mert - Illyés Gyula pedig így érvel – növeli, ki elfödi a bajt. / Lehetett, de már nem lehet / hogy befogott füllel és eltakart / szemmel tartsanak, ha pusztít a förgeteg / s majd szidjanak: nem segítettetek!...” (Illyés Gyula: „Bartók”)   

      A Tituszi levél fő gondolatmenetétől talán kicsit eltérően – illik és méltó megemlékeznünk arról, hogy a közelgő Betegek Világimanapja alkalmából ma 15 órakor ökumenikus istentisztelet és szentmise lesz a Csillag teremben. Magát az ünnepet már az elmúlt években többször, többféle megvilágításban ide hoztuk a meditációkban. Ezúttal csupán csak ízelítőül iktatom ide e szeretetteljes hívást ma délutánra.  

      II. János Pál pápa írt egy imádságot az orvosok nevében:  
      „Úr Jézus, isteni Orvos, aki életed során megkülönböztetett szeretettel szeretted azokat, akik szenvednek, és aki a gyógyítás küldetését bíztad tanítványaidra, tégy minket mindig készségessé arra, hogy enyhítsük beteg testvéreink fájdalmait. Add, hogy mindannyian 
tudatában legyünk a ránk bízott komoly küldetésnek és mindig törekedjünk arra, hogy mindennapi munkánk során a te irgalmas szereteted eszközei legyünk. Világosítsd meg elménket, vezesd kezünket, tedd figyelmessé és együtt érzővé szívünket. Add, hogy minden betegben meg tudjuk látni arcvonásaidat. Te vagy az Út: add, hogy mindennap a nyomodban járjunk, nemcsak mint a test, hanem mint a teljes ember orvosai, segítsük a betegeket, hogy bizalommal járják földi útjukat a veled való találkozásig. Te vagy az Igazság: adj nekünk bölcsességet és tudatosságot, hogy be tudjunk hatolni az ember és a transzcendens emberi sors misztériumába, miközben közeledünk hozzá, hogy felfedezzük bajának okát és megtaláljuk a megfelelő gyógymódokat. Te vagy az Élet: add, hogy hivatásunkkal az élet evangéliumát hirdessük, arról tanúskodjunk, elkötelezetten védelmezzük az életet a fogantatástól a természetes befejezésig, tartsuk tiszteletben minden ember méltóságát, különösen a leggyengébbekét és a leginkább szükséget szenvedőkét. Urunk, tégy minket olyanná, mint az irgalmas szamaritánus, hogy készek legyünk befogadni, gondozni és vigasztalni mindenkit, akivel munkánk során találkozunk. Segíts, hogy az előttünk járó szent orvosok példája nyomán nagylelkűen hozzájárulhassunk az egészségügyi rendszer folyamatos megújulásához. Áldd meg tanulmányainkat, hivatásunkat, világosítsd meg kutatásainkat, tanításainkat. Végül pedig add, hogy miután mindig szerettünk és    szolgáltunk    téged     szenvedő     testvéreinkben,     földi zarándokutunk végén szemlélhessük dicsőséges arcodat, és megélhessük a veled való találkozás örömét országodban, a végtelen öröm és béke országában. Ámen.”

      Végül pedig valahol azért mégis csak visszatérve a Tituszi levél alap koncepciójához és nem titkolt célkitűzéséhez: adja Isten, hogy ne csak Krétán, de itt minálunk is sokan ”… a mi üdvözítő Istenünk tanításának díszére váljanak mindenben.” (Titusz 2:10)

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!
Nagy Lajos kórházi lelkész