Olvasandó: II.Mózes 6:14-30
Ezek voltak a nagycsaládok fejei: Rúbennek, Izráel elsőszülöttjének a fiai voltak: Hanók és Pallú, Hecrón és Karmi. Ezek voltak Rúben nemzetségei. Simeon fiai voltak: Jemúél, Jámin és Óhad, Jákin, Cóhár és Saul, egy kánaáni nő fiai. Ezek Simeon nemzetségei. Ezek pedig Lévi fiainak nevei, származásuk szerint: Gérsón, Kehát és Merári. Lévi százharminchét évet élt. Gérsón fiai voltak: Líbni és Sírni, nemzetségeik szerint. Kehát fiai voltak: Amrám és Jichár, Hebrón és Uzziél. Kehát százharminchárom évet élt. Merári fiai voltak: Mahli és Músi. Ezek Lévi nemzetségei származásuk szerint. Amrám feleségül vette Jókebedet, apja húgát, ő szülte neki Áront és Mózest. Amrám százharminchét évet élt. Jichár fiai voltak: Kóráh, Nefeg és Zikri. Uzziél fiai voltak: Misáél, Elcáfán és Szitri. Áron feleségül vette Elisebát, Amminádáb leányát, Nahsón húgát, ő szülte neki Nádábot és Abihut, Eleázárt és Itamárt. Kórah fiai voltak: Asszir, Elkána és Abiászáf. Ezek a kórahiak nemzetségei. Eleázár, Áron fia Pútiél egyik leányát vette feleségül, ez szülte neki Fineás. Ezek a léviták családfői nemzetségeik szerint. Ez az az Áron és Mózes, akiknek azt mondta az Úr: Vezessétek ki Izráel fiait Egyiptom országából seregeik szerint! Ők – Mózes és Áron – beszéltek a fáraóval, Egyiptom királyával, hogy kivezessék Izráel fiait Egyiptomból. Amikor az Úr Egyiptom földjén beszélt Mózessel, így szólt az Úr Mózeshez: Én vagyok az Úr! Mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának mindazt, amit én mondok neked! Mózes azonban így beszélt az Úr előtt: Hiszen én még a beszédben is ügyetlen vagyok! Hogyan hallgatna rám a fáraó?
Ezek voltak a nagycsaládok fejei: Rúbennek, Izráel elsőszülöttjének a fiai voltak: Hanók és Pallú, Hecrón és Karmi. Ezek voltak Rúben nemzetségei. Simeon fiai voltak: Jemúél, Jámin és Óhad, Jákin, Cóhár és Saul, egy kánaáni nő fiai. Ezek Simeon nemzetségei. Ezek pedig Lévi fiainak nevei, származásuk szerint: Gérsón, Kehát és Merári. Lévi százharminchét évet élt. Gérsón fiai voltak: Líbni és Sírni, nemzetségeik szerint. Kehát fiai voltak: Amrám és Jichár, Hebrón és Uzziél. Kehát százharminchárom évet élt. Merári fiai voltak: Mahli és Músi. Ezek Lévi nemzetségei származásuk szerint. Amrám feleségül vette Jókebedet, apja húgát, ő szülte neki Áront és Mózest. Amrám százharminchét évet élt. Jichár fiai voltak: Kóráh, Nefeg és Zikri. Uzziél fiai voltak: Misáél, Elcáfán és Szitri. Áron feleségül vette Elisebát, Amminádáb leányát, Nahsón húgát, ő szülte neki Nádábot és Abihut, Eleázárt és Itamárt. Kórah fiai voltak: Asszir, Elkána és Abiászáf. Ezek a kórahiak nemzetségei. Eleázár, Áron fia Pútiél egyik leányát vette feleségül, ez szülte neki Fineás. Ezek a léviták családfői nemzetségeik szerint. Ez az az Áron és Mózes, akiknek azt mondta az Úr: Vezessétek ki Izráel fiait Egyiptom országából seregeik szerint! Ők – Mózes és Áron – beszéltek a fáraóval, Egyiptom királyával, hogy kivezessék Izráel fiait Egyiptomból. Amikor az Úr Egyiptom földjén beszélt Mózessel, így szólt az Úr Mózeshez: Én vagyok az Úr! Mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának mindazt, amit én mondok neked! Mózes azonban így beszélt az Úr előtt: Hiszen én még a beszédben is ügyetlen vagyok! Hogyan hallgatna rám a fáraó?
Igehirdető: Nagy Lajos
Tizenharmadik hete tanulmányozzuk a nagy Exodust előkészítő eseményeket. A nagy részletességgel elbeszélő leírás drámaian festi meg annak a kétségbeesett helyzetnek a képét, amely meghatározta Mózes, Áron és a rájuk bízottak lelkiállapotát. Az idő múlásával, a fáraó jobb belátásra térítését illetően kifejtett erőfeszítések, a többszöri sikertelen akció közepette már-már azt gondolnánk: nehéz napirendre térni afelett, hogy lehet az, hogy Mózes és Áron türelme még mindig nem fogyott el…
Mai perikópánkban a fáraó s az Izráel népét képviselő Mózes és Áron közötti drámai kötélhúzásról szóló tudósítás fonala átmenetileg megszakad. A redaktor – kétségtelenül a Szentlélek vezetése alatt – fontosnak tartotta ide iktatni Izráel törzseinek és nagycsaládjainak jegyzékét. Sokan vannak még a rendszeres bibliaolvasók között is, akik az ilyen és ehhez hasonló névlajstromokat kihagyják, egyszerűen átugorják az olvasás során, mondván: annyira unalmasak ezek az ókori hangzású és a mi fülünknek teljesen idegen nevek.
Egyik legkedvesebb tanárom volt egykor a Teológián a nagytekintélyű dr. Pákozdy László Márton professzor úr. Ő rendszeresen és módszeresen így intett bennünket: Kérem, ne tessenek mellőzni – mint az egyszeri laikus bibliaolvasó - a Biblia tanulmányozása során a különféle nemzetségtáblázatok minél teljesebb megismerését. Mert az abban foglalt nevek és méginkább a nevek közötti összefüggések a Biblia üdvtörténeti üzenetének történetiségét hívatottak aláhúzni és úgy szolgálják az Üzenet megértését, amiként a szív folyamatos vérellátását biztosítani hívatott érrendszerünk tölti be funkcióját az emberi szervezetben.
Igen, így igaz és mindebből következik is, hogy ha a felszínes olvasó vagy hallgató csak egyetlen nevet is felismer a sokból és kapcsolni tudja az eseményekhez, már nyertünk.
Nem beszélve arról, hogy az Ószövetségben olvasható nemzetség táblázatok nem egy esetben átvezetnek bennünket az Újszövetségbe. Ez pedig a legteljesebb mértékben aláhúzza a teljes Szentírás egészének kétségtelen isteni inspirációját.
De félre az általánosságokkal. Térjünk vissza a mai névlajstromra. Még szerencse, hogy az alapigénkbeni nemzetség táblázat részlet a tizenkét izráeli törzs harmadik ősatyjánál, Lévinél megszakad. Egyelőre. Ugyanis sokkal későbben, majd Mózes negyedik könyve 26. fejezetében olvasható a folytatás.
Talán máris jobban sejtjük azokat a nagy összefüggéseket, amelyeket a Biblia egész koncepciójának mind teljesebb megértése érdekében látnunk kell.
Ha – nem találomra, hanem nagyon is tudatosan – mindössze csak egy-két nevet emelünk ki e rengeteg héber név közül és elhelyezzük a magunk számára a megfelelő famíliáris környezetbe, az máris eredmény. A nevek és azok hordozói személyiségének felidézése során látni fogjuk, milyen csodálatos is a Szentírás tudománya, amelynek tárházába bepillantani enged bennünket Isten Szentlelke.
Itt van mindjárt a maratoni felsorolásból elébb egy női név, Jókebed neve. Jókebed – emlékezzünk csak: tizenhárom héttel ezelőtt, az Anyák-napját követő hétfő reggelen Ő állt meditációnk középpontjában s azóta is folytatódik ez a sorozat. Azt hallottuk az imént: „…Amrám feleségül vette Jókebedet…ő szülte neki Áront és Mózest. Amrám százharminchét évet élt…” Amrám a Lévi nemzetségéből származik tehát; Lévi fia Kehát és Kehát fia Amrám. Amrám és Jókebed fia pedig Mózes és Áron. Amrám tehát egyáltalán nem jelentéktelen szereplő a nevek eme erdejében. Csakúgy, mint felesége, Jókebed. Lám-lám, ezért az ismeretért érdemes a nemzetség táblázatok üzenetét ízlelgetni!
Valamiféle mély spiritualitás övezi e felsorolásokat. E mai névlajstrom célirányosan Mózes és Áron Lévi törzséből való származásának – ha úgy tetszik – a bizonyítása. Egyáltalán nem érdektelen ez az információ. Van, aki számára közismert a majdhogynem hittani ábécé-szerű hitismereti-bibliaismereti tudnivaló, miszerint Ábrahám unokájának, Jákóbnak, azaz az Úrtól kapott későbbi nevén Izraelnek a tizenkét fiúgyermeke és nemzetségeik alkotják Izrael tizenkét törzsét. Név szerint: Rúben, Simeon, Lévi, Júda, Zebulon, Issakár, Dán, Gád, Ásér, Naftáli, József és Benjámin (I.Mózes 49:3-27)
Végül szinte már refrén-szerű a nemzetség táblázatot követő záró néhány mondat: „…Ez az az Áron és Mózes, akiknek azt mondta az Úr: Vezessétek ki Izráel fiait Egyiptom országából seregeik szerint! Ők – Mózes és Áron – beszéltek a fáraóval, Egyiptom királyával, hogy kivezessék Izráel fiait Egyiptomból. Amikor az Úr Egyiptom földjén beszélt Mózessel, így szólt az Úr Mózeshez: Én vagyok az Úr! Mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának mindazt, amit én mondok neked! Mózes azonban így beszélt az Úr előtt: Hiszen én még a beszédben is ügyetlen vagyok! Hogyan hallgatna rám a fáraó?”
Ma tehát súlypontosan ennek a Mózesnek és Áronnak a családfájáról volt szó. Ez a kis kitérő azonban az Exodus-história nyomon követésében nemhogy hátráltatna bennünket, de egyenesen segíti annak megértését: mennyire élénken és életszerűen nyomon követhető ezekben az ókori történésekben a transcendencia, azaz maga a Transcendens. A kivonulás-történet alaposabb megismerésének még csak az elején vagyunk. Annak messzemenő komplexitását látva azonban már most bátran kimondhatjuk a Bach kantáta koráljának szövegével:
…Mind jó, amit Isten tészen:
Ha oly pohárt innék is,
Amelynek íze szívemnek
Nagy-keserűn esnék is,
De eltűröm,
Mert víg öröm
Felváltja ezt végtére,
Sok búm enyhítésére.
Mind jó, amit Isten tészen,
Mind örökké ezt vallom,
Ha rajtam bú, bánat lészen,
S kell bosszúságot látnom.
Mindazáltal
Megvígasztal,
Mint édes Atyám engem,
Mert csak ő segítségem.
(Református Énekeskönyv, 272. dicséret, 5,6)
Úgylegyen! Soli Deo Gloria!
Nagy Lajos kórházi lelkész
