2015. szeptember 20., vasárnap

Az összetört lelket ki viseli el, avagy a lélek ára

Az összetört lelket ki viseli el,[1]avagy a lélek ára

Alapige: „Az ember lelke [רוּחַ (rúaḥ = szellem)] elviseli a szenvedést, de ha a lélek összetörik, azt el lehet-e hordozni?” Péld 18: 14. „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki [minden] élet.” Péld 4: 23.

Bibliaolvasás: Mt 4: 1 – 11.

Igehirdető: Faust Gyula

Isten az ő igéje tanítása által valós emberségünkben, annak teljeségében, jelenlegi és eljövendő állapotunkban[2] akar megragadni, megvigasztalni, meggyógyítani és félelmeinktől megszabadítani. Isten, aki Jézus Krisztusban a mi szerető mennyei Atyánk sokszor és sokféleképpen szól, mint egy aggódó édesanya figyelmeztet arra, hogy mire kell nekünk a leginkább odafigyelnünk, mivel kell nekünk a legtöbbet törődnünk? Egyik ilyen életet teremtő gyönyörű figyelmeztetése a most hallott ige is, mely így szólt:
„Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki [minden] élet.”( Péld 4: 23).

A szív Isten keresésének és az Ige befogadásának „szerve.” Kapcsolatban áll az emberi szellemmel, továbbá az emberi személyiség középpontja, a bölcsesség, az értelem székhelye.
Hallgasd meg az Úr tanítását, amikor így szól:
„Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?” (Mt. 16: 26.)
Jézus Krisztus tudta, hogy mennyit ér egyetlenegy emberi lélek. Élete példájából látjuk, hogy ő mennyire következetesen vigyázott az életére. Bármely csábítást, amely a világ részéről, vagy személyesen az ördögtől jött, azonnal összemérte lelkével. Halld mit mond: „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?”[3] Ezt tisztán és mindennél élesebben kell hallanod! Az egész világ kevesebbet ér a lelkednél! Van valami benned, ami annyira drága és értékes, hogy gazdagabb vagy annál, aki az egész világot bitorolja! És ki az, aki azt mondta még az Isten Fiának is, hogy ha előttem borulsz le és engem imádsz, neked adom a világ minden kincsét és dicsőségét? Az ördög az! De te egymagadban gazdagabb, drágább és becsesebb vagy ennél a tébolyult szellemi hatalmasságnál!
Jézus azt mondja, hogy az egész világot megnyerheted, de az a semminél is kevesebb, ha rámegy a lelked, az egész életetd. Az egész világ – roppant sok értéket jelent. Drágakövek, arany, ezüst, mélytengeri igazgyöngyök, az egész pénzzé tett világ, mindaz megvan benne, ami testi voltunkat rabul ejtve lenyűgözi. Gazdagság, tisztelet, hírnév, szerelem, szépség, élvezetek és gyönyörök (…).
Mily megalázó azon ostobaságunk, ahogyan az ördög szed rá újból és újból. Mindenki ismeri az árulás történetét, amikor Júdás harminc ezüstér eladta saját lelkét az ördögnek. Egy rabszolga áráért odavetette az életét a romlásnak és halálnak, holott a becsületesség kedvéért is az egész világot kellett volna követelnie érte, de még az is kevés lett volna. Hát nem így üzletel velünk is az ördög? Egy kis idegjáték, adrenalin, izgalom, elemi ösztön felszabadítása – és odalett az ártatlanságunk, tisztaságunk, becsületünk, jó hírnevünk. Hazugsággal veszünk magunknak egy kis kényelmet, tisztességtelenül üzleti nyereséget, emberi életek romba döntésével, alantas kizsákmányolásával gazdagságot és hatalmat. Felháborodunk, ha azt olvassuk, halljuk és látjuk, hogy valaki néhány forintért agyonver, megkínoz és megöl védtelen nyugdíjas férfit vagy nőt. De vajon nem sokkal többet kockáztatunk-e mi, amikor a lelkünkkel nem törődünk, azt nem mossuk meg, és nem tápláljuk az Isten igéjével, nem őrizzük az Úr parancsolataival, sőt a mulandó semmiért odadobjuk azt a lelkünk elrablójának, az ördögnek.
Krisztus Urunk a lelkünkre kötötte, hogy „ne azoktól féljetek, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; (…)”[4] „De megmondom nektek, kitől féljetek: Féljetek attól, aki minekutána megöl, van arra is hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony, mondom nektek, ettől féljetek.”[5]
Krisztus Lelke ébresztget, és ezt mondja: vigyázz! Vigyázz, mert lelked, mely Isten számára felettébb drága és becses kincs, valaki másnak, és mondjuk ki, hogy az ördög számára a leggyűlöltebb támadási pont, amelyet szüntelenül kísért, csábít, ostromol, kínoz, pusztít, a halálba ragad, hogy ott is gyötörje. Ismerjük fel ebből a tanításból, hogy ősi ellenségünk az ördög akarja azt, hogy meghasonulva önmagunkkal gyűlöljük önön lelkünket, amit Isten lehelt belénk, és ami Krisztus vérének bére!
Vigyázz tehát a szívedre, mert az ember Krisztusba kapaszkodó, vele összefonódó lelke minden Isten által reá bocsátott próbát kibír,[6] de a magára hagyott lélek, az Isten beszédével meg nem erősített lélek, és végül az ember saját maga által is meggyűlölt lelke igencsak törékeny! Össze is törik hamar, és lehet, hogy észre sem vesszük, mert nem ismerjük fel az összetört lélek tüneteit. Ha pedig érzünk is valamit, nem tudjuk bekötözni, mint egy eltört végtagot, nem tudjuk gyógyítani, mert nem férünk hozzá a lelkünkhöz! Gyógyító Szabadítóra van szükségünk, Jézus Krisztusra!
Mi mind összetört lélekkel állunk most az élő Isten színe előtt, sőt mára kiderült, hogy az egész nyugati civilizált világnak régen darabokra tört a lelke, mert úgy masíroz végig rajta az Allah és Muhammad nevével fémjelzett antikrisztusi hazugság, mint ahogy sáskajáráskor a sáskák lepnek el minden zöldellő növényt.
Van, aki Isten igéjét hallva felismeri kárt vallott lelke állapotát és eme megtörtségében gyengének és védtelennek érzi magát és igazán Jézushoz menekül. Van, aki tagadja összetört szívét, meghasadt lelkét. Bátornak, keménynek és erősnek mutatja magát, pedig az ördög hálójában vergődik a sötétben és minden pillanatban fél és retteg, mert már menekülni sem tud. Amikor az ördög igájában összeroppan egy lélek, önmagába omlik a test is és vele együtt az enyészetbe csúszik az ember minden terve, szándéka és akarata is, egy egész világ. Isten ezt nem akarja, ezért sírva[7] hív!
„Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki [minden] élet.” Péld 4: 23.
Hogyan őrizzük meg szívünket, amikor az már összetört és a lelkünk sírva kiált Mindenható Atyánk előtt? Minden szívdobbanásunk azt kiáltja, hogy nem bírjuk elviselni az ördög mozsarában szétzúzott lelkünk tényét és valóságát. Bennünk cseng és visszhangzik összetörtségünk fájó valóságának kérdése:
„a megtört, vagyis az összetört lelket ki viseli el?”[8]
Áldott az Isten, aki látván látta nagy nyomorúságunkat és gondoskodott szabadításunkról és újjáteremtésünkről! Két és fél évezreddel ezelőtt Ézsaiás prófétája által így szólt:
„És ő (Jézus Krisztus) megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg. Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, ki-ki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté.”(Ézsaiás 53: 5 – 6. ) Mert lelke szenvedése folytán látni fog, [és] megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli. (Ézsaiás 53: 11.)
Ki viseli tehát minden romlásunkat és nyomorúságunkat? Az Istennek szent Fia, a mi Urunk Jézus Krisztus! Őt adta Isten váltságul a lelkedért! Isten volt az, aki mindennél magasabb áron vásárolt meg téged és engem; egyszülött Fiat adta. Íme ezért kellett neki a keresztfán meghalnia, a poklokra alászállnia, mert kevesebb ár már nem volt elég a lelkedért! Roppant nagy árat fizetett értem Krisztus. Isten Ő reá vetette összetört lelkünk minden terhét! Halld a vigasztaló örömhírt! Krisztus viseli minden bűnödet, minden vétkedet! Ő hordozza megrontott, összetört voltodat, erőtlenségedet, betegségedet, hogy te megszabadulj és élj! Élj, de ne önmagadnak és a bűnnek! Élj, de ne a megítélt világnak! Élj, de ne az ördög rabságában, hanem Jézus tanítványaként, Isten kötelékében az Ő üdvözített gyermekeként, mint aki Atyádnak szólítod Istent, mint a ki megvallod az egyetlen üdvözítő Krisztust. Igen, egyedül a Krisztus szent nevét, az egyetlen minden név fölött való Nevet![9]
Látod-e már, hogy milyen végtelenül sokba kerültél, hogy milyen drága és becses vagy? Látod-e, hogy mekkora kincset bízott rád az Isten, és önmagadon túl még a testvéredet is? Akire ekkora érték bízatott, annak sokkal jobban kell vigyáznia magára, minden féletett dolognál jobban kell őriznie a szívét-lelkét, azaz egyszerűen másként kell élnie![10]
Meg vagyok győződve, hogy a keresztyénség azért olyan kétségbeejtően eredménytelen, erőtelen, védtelen, gyenge és sokak számára megvetést érdemlően taszító, egyenesen gyűlölt, mert a mai nyugati ember, - és köztük első sorban mi magunk – egyáltalán nem vesszük komolyan sem a magunk, sem a testvérünk lelkét, amiért Isten oly hatalmas árat fizetett. Meddig engedhetjük még meg magunknak ezt a részeg állapotot, hogy ne törődjünk a lelkünkkel? Nézzétek meg, mit üzennek azok, akik Európa szervezett iszlamizációját nem harcmezőn, hanem kényelmes foteljeikből vezénylik és vérszomjas gyönyörrel bámulják, ahogy önmagunk ál keresztyéni humanista jóságának kábulatával eltelve önpusztító örvényeinkben önmagunkat számoljuk fel! Egyszerű az üzenetük, gyűlöletre idomított gyermekek rezdületlen arccal mutatják is: Halál minden keresztyénre, azaz pogányra, aki nem borul le Allah és az ő legfőbb prófétája Muhammad előtt, hogy őt imádná. Ez az antikrisztusi szellemiség halad át a lelkeken, mint kés a vajban itt a szemünk láttára, mert életünk útján valahol teljesen összetört a lelkünk, az a lelkünk, amely Krisztusba gyökerezve minden Isten által megengedetett próbát kibírna. „Az ember lelke [רוּחַ (rúaḥ = szellem)] elviseli a szenvedést, de ha a lélek összetörik, azt ki bírja elhordozni?” (Péld 18: 14) Mi pedig úgy teszünk, mint akik még csak meg sem ijednek, sőt azokra hallgatunk inkább, akik a kígyó[11] álnokságával azzal hitegetnek, hogy egyáltalán nem vagyunk veszélyben, holott imádkozásra, az Istenhez való kétségbe esett kiáltásra, és a „nemszeretem”[12] holnapra való felkészülésre kell összefognunk!
Mond, mit teszel most ezzel a mindenféle veszélynek kitett összetört lelkeddel? Én meghallgatom Isten életet adó tanítását és hittel magamhoz ölelem a megfeszített Krisztust, akit Isten az üdvösségemre adott, magamhoz veszem Őt, mint megtört kenyeret és bort. Krisztusnak, a feltámadott Úrnak adom összetört önmagam, Aki vére árán vásárolt meg a bűn, a kárhozat és az ördög minden hatalmából! Kőszikla oltalmába menekülök, hogy távol tartsa tőlem azt, akinek lenne hatalma a pokol tüzére hurcolni engem. Elmondom az Úrnak, és megvallom mindenkinek, hogy nincs más reménységem a nálamnál erősebb halállal szemben, hanem csak egyedül a Krisztus üdvözítő szerelme! Kinyilvánítóm, hogy nincs más bizodalmam ez életben csak egyedül az én hűséges Uram és Megváltom! Hívlak hát, hogy jertek menjünk együtt Krisztushoz! Ámen.




[1] A férfiú lelke elviseli a maga erőtlenségét; de a megtört lelket ki viseli el? Péld 18: 14.
[2] Mert a test gyakorlásának kevés haszna van; de a kegyesség mindenre hasznos, meglévén benne a jelenvaló és a jövő életnek ígérete. 1Tim 4:8.
[3] Mt 16: 26.
[4] Máté 10: 28.
[5] Luk 12:5.
[6] „Az ember lelke [רוּחַ (rúaḥ = szellem)] elviseli a szenvedést! (…)” Péld 18: 14.
[7] „Dicsőítsétek az Urat, a ti Isteneteket, mielőtt sötétséget szerezne, és mielőtt megütnétek lábaitokat a sötét hegyekben; mert világosságot vártok, és halál árnyékává változtatja azt, és sűrű homállyá fordítja! Ha pedig nem hallgatjátok ezt: sírni fog az én lelkem a rejtekhelyeken [a ti] kevélység[tek] miatt, és zokogva zokog; a szemem pedig könnyeket hullat, mert az Úr népe fogságba vitetik.” Jer 13:16 – 17.
[8] A férfiú lelke elviseli a maga erőtlenségét; de a megtört lelket ki viseli el? Péld 18: 14.
[9] „Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy [ő] az Istennel egyenlő, Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. Annak okáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza neki oly nevet, amely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” Fil 2:6 – 11.
[10] „Mondom tehát és tanúsítóm az Úr nevében, hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint.” Ef 4: 17.
[11] A kígyó már az Éden kertjében is azt hazudta, hogy nem lesz semmi baj, nem fogtok meghalni, és bizony ez a hazugsága hozott halált az emberre és minden utódjára. 1Mózes 3: 4 – 5.
[12] És emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jőnek, és míg el nem jőnek az esztendők, melyekről azt mondod: nem szeretem ezeket! Préd 12:3.