Olvasandó: Zsoltárok 40:4, 118:14 – Kolossé 3:16
Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az Urat, és bíznak benne.
Erőm és énekem az Úr, megszabadított engem.
Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálaadással énekeljetek szívetekben Istennek.
Igehirdető: Nagy Lajos
Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az Urat, és bíznak benne.
Erőm és énekem az Úr, megszabadított engem.
Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálaadással énekeljetek szívetekben Istennek.
Igehirdető: Nagy Lajos
Ma egy hete, A Magyar Kultúra Napja apropóján s nemzeti imádságunk, a Himnusz 194. születésnapjáról megemlékezve, tematikusan az Istent dicsőítő muzsika, azon belül is hangsúlyozottan az ének állt meditációnk gondolatmenetének homlokterében. Mivel terjedelmi okokból még csak megközelítőleg sem lehetett maradéktalanul kifejteni ezt a fő témát, ezért e januári utolsó meditációt is e grandiózus és összetett kérdéscsomag kifejtésének szenteljük.
Ma egy hete, az idézett Ige-trilógia kapcsán abból indultunk ki, hogy már az ókori ember felfigyelt a zene jótékony hatására. Akik lelkileg fogékonyabbak voltak, felfedezték, hogy a zene adott esetekben gyógyítólag tud hatni az emberi lélek borongós megnyilvánulásaira, a szomorúságra, a rossz gondolatok és a gonosz szellemek elűzésével. Mindezt ma alátámasztják a célirányos modern kutatások, melyeknek eredményeként napjainkban már számos országban használják a terápiás gyakorlatban a különféle pszichiátriai betegségek gyógyítására a musicoterápiát.
Felidéztük, hogy a lantját szakszerűen pengető Dávid miként volt képes megvígasztalni a gonosz lélek által gyötört Saul királyt. (I.Sámuel 16:23) Ezt lehet tudnunk tehát mindenek előtt az instrumentális muzsikáról, a hangszeres zenéről. Arról nincsen szó a múlt hétfőn idézett ószövetségi történetben, hogy Dávid az esztétikai élményt nyújtó s lelki értelemben gyógyító hatású lantjátékával alkalmanként esetleg az éneklését is kísérte volna. Ismerve azonban Dávid későbbi csodálatos, mélyzengésű zsoltárait, megalapozozottan feltételezhető, hogy Dávid nem csak lantját pengette mester fokon, hanem alkalmanként énekelt is és olykor esetleg nem acapella énekelt, hanem mondjuk lantjátéka képezte ahhoz a continuót.
Ezt a feltételezést, hogy Dávid igenis gyakorta énekelt, mai Ige-trilógiánk első Igéje támasztja alá. Hálaadó énekében így vall Dávid: „Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az Urat, és bíznak benne.” A muzikális fiatalember tehát nem csak Saul királynak szolgál alkalmi musico-terápiával. Hanem ebben a mai Igében már azt is megosztja hallgatóival, hogy „új”, tehát – mondjuk így - újabbnál újabb énekekkel missziót végez. Szavai nyomán bátran feltételezhető, hogy bizonyságtételére számosan megtértek és Isten-hívővé váltak. Mert, íme, az éneklés, az újabbnál újabb bizonyságtévő énekek interpretálása tehát misszió. Megtérésre hív. Ez a nem titkolt primér célja.
A mai második Ige így hangzott: „Erőm és énekem az Úr, megszabadított engem.” Az, hogy az éneklésben erő van, nem kérdés. E zsoltár idézet szerint egyenesen arról van szó, hogy az erő és az ének maga az Úr, az Isten. Ez a jelképes megfogalmazás még közelebb visz bennünket az énekkel kapcsolatos vizsgálódás eredményéhez. Ráadásul azt helyezi kilátásba, hogy az ének megszabadít, felszabadít.
Ezek után jön az Ige-trilógia harmadik Igéje, mely így összegez: „Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálaadással énekeljetek szívetekben Istennek.” Azaz: a Krisztus beszédével, vagyis az Igével való életközösség, az, hogy az Ige valósággal bele költözik, benne lakik az emberben, két dolgot eredményez. Elébb az egymás teljes bölcsességgel való tanítását. Majd szorosan ezzel összefüggésben azt, hogy az ember megfogadja az apostoli szót: „…intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálaadással énekeljetek szívetekben Istennek.”
Ez az intés – tartalmát tekintve – az éneklés, a vokális megnyilvánulás Istentől eredő volta elemeinek teljes spektrumát felöleli. A zsoltár, a dicséret, a lelki ének hálaadással történő interpretálása arról üzen, hogy az embernek ez az egyetlen lehetősége a Transcendenssel, vagyis az Istennel való kapcsolat méltó megélésére. Lássuk: miért is, mi célból is?
Egy legenda – vagy az is meglehet, hogy valóságos tapasztalat - szerint a sátán nagy kihívásnak tekinti, hogy lépten-nyomon belekössön a verbálisan elhangzó hitvalló bizonyságtételekbe, tanuságtételekbe. Lohol, sertepertél, hogy idejében óriási kérdőjelet tegyen minden egyes szavuk után. Ellenben onnan, ahol énekszóval dicsérik Istent, onnan fejvesztve, hanyatt homlok menekül. Mert az énekkel szemben hatástalan a fegyvere.
A magyar zeneirodalom egyik legékesebben ragyogó gyöngyszeme Kodály Zoltán: „Psalmus Hungaricus”-a. E monumentális alkotás alapja az 55. zsoltárnak a Kecskeméti Végh Mihály által 1565-ben megjelentetett fordítása versről verse csendül fel a lélekemelő zeneműben:
Mikoron Dávid nagy búsultában,
Baráti miatt volna bánatban,
Panaszolkodván nagy haragjában,
Ilyen könyörgést kezde ő magában:
Istenem, Uram, kérlek tégedet:
Fordítsad reám szent szemeidet;
Nagy szükségemben ne hagyj engemet,
Mert megemészti nagy bánat szívemet…
Hogyha énnékem szárnyam lett volna,
Mint a galamb, elrepültem volna;
Hogyha az Isten engedte volna,
Innét én régen elfutottam volna…
Az igazakat te mind megtartod,
A kegyeseket megoltalmazod,
A szegényeket felmagasztalod,
A kevélyeket aláhajigálod…”
(Református Énekeskönyv, 263. dicséret 1,2,4,20)
Már korábban említés történt arról, hogy ez év elején a budapesti MÜPA-ban nagyszabású kulturális gála keretében nyitották meg a Reformáció Emlékévet, merthogy 2017-ben lesz 500 éve, hogy megindult világhódító útjára a reformáció. A sokszínű műsorban hangot kapott egyebek között az is: a reformáció rendkívül széles teret biztosított és biztosít ma is üzenetének, eszmei mondanivalójának az éneklés és a zene eszközeivel való tudtuladásában. Ennek mentén olyan monumentális zeneművek születtek, mint például a passiók.
A reformáció gálaműsorban megszólaltak neves művészek. Egy-egy idézetet elevenítettek fel a reformációra s a benne kviirágzott hitvalló muzsika s az éneklés méltatására vonatkozóan.
Arany János karnagy Luther Mártont idézte: „Énekelni, ha szeretsz, nagyon boldog lehetsz, mert az ének égi jó.”
Berkesi Sándor karnagy szintén Luther Márton gondolatát elevenítette fel: „Isten szavának igazát a szív a dalban éli át.”
Fassang László orgonaművész Kálvin János szavait idézte: „A művészet Isten egyetemes kegyelmének ajándéka az ember számára.”
Kamp Salamon karnagy is Luther Mártontól idézett: „A zene elűzi az ördögöt.”
Medveczky Ádám karmester Kálvin Jánost idézte: „Egyéb dolgok között, amivel az embert megörvendeztetik, gyönyörűséggel látják el, legelső vagy legalábbis a leghasznosabb a zene.”
Várkonyi Mátyás rendező Luther Mártontól vette az idézetet: „Isten egyik leggyönyörűbb s legdicsőbb ajándéka az ének. Haragszik is rá a sátán, mert sok kísértést és gonosz gondolatot űz el vele az ember.”
Ennyi témába vágó „adalék” után zárjuk most már mai meditációnkat. Leszögezve, hogy e két utóbbi elmélkedésünk a zene, benne kiemelten is az éneklés Istent dicsőítő szerepéről szólt. Nem engedve feledni, hogy annak kulcsszerepe van hitünk megvallása szempontjából. Különösen is mai felbolydult világunk istentelen és embertelen körülményei közepette kell erre hangsúlyt fektetnünk.
Mai Ige-trilógiánkhoz méltó kontextus Pál apostol Igéje: „Mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket, énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, és adjatok hálát Istennek…” (Efézus 5:19,20)
Mondjuk azért - remélten hiteles bizonyságtételként - Szegedi Gergely tizenhatodikszázadi énekköltő dicséreténekének záró strófájával:
Kész mindenha lelkem néked énekelni,
Mind e világ előtt rólad vallást tenni,
Sok jótételidért néked hálát adni,
Örökkön örökké tégedet dicsérni.
(Református Énekeskönyv, 451. dicséret 4.)
Úgylegyen! Soli Deo Gloria!
(Nagy Lajos kórházlelkész)
