2017. február 27., hétfő

Hétkezdő meditáció a Veszprémi Kórház, Belgyógyászati Centrumában 2017.02.27-én

Olvasandó: Galata 5:22,23

A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.

Igehirdető: Nagy Lajos



A szeretet fogalmáról szóló tematikus sorozatunknak ez már a negyedik s egyben utolsó meditációja. Mához egy hétre - ugyanis – Isten segítségével már új fejezetet kezdünk az éves programtervünk teljesítésében. Hisz holnap Húshagyókedd, azaz vége a farsangnak, holnapután pedig már Hamvazószerda lesz, ami azt jelenti, hogy indul a hat hétig tartó Nagyböjt. A böjt kérdésére pedig, valamilyen mélységben mindenképp ki kell térnünk majd, a  következő meditációink során.

      Ma azonban még az eredeti célirányt tartjuk és a szeretet fogalma etikai aspektusának eddig még nem érintett összefüggéseiről ejtünk szót. A három már elhangzott tematikus elmélkedésünk során három különféle irányból közelítettük meg a fő témát. 

      Három hete a Szeretet Apostolának Igéje határozta meg a gondolatmenetünk csapásirányát: „A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben. Mi azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.” (I.János 4:18,18) 

      Két héttel ezelőtt az Ószövetséggel kacérkodtunk s Hóseás prófétát hívtuk segítségül, aki Isten szószólójaként, az egyértelműen megtérésre utaló, érdekes megszólalások után ezt mondja: „…Mert szeretetet kívánok, és nem áldozatot, Isten ismeretét, és nem égőáldozatokat.” (Hóseás 6:6)

      Ma egy hete pedig, már teljesen az etikai síkra fókuszálva visszatértünk a Szeretet Apostolának szavaihoz, amelyeknek ez volt a summája: „…Isten szeretet.” (I.János 4:8) Ez a filozófiai értelmű apostoli megállapítás nem csak a szeretet fogalmának Istentől eredeztetettségét támasztja alá. Hanem egyszersmind a szeretet fogalmának egyértelmű etikai orientáltságára is rámutat. Mert a szeretet Istentől való emberi attitűdjének be kell töltenie a humánum legfelsőbbfokú szempontját is, azaz az emberszeretetben kell manifesztálódnia.    

      Ezen előkészítő okfejtések után, mindazok konszenzusában hangzott fel ma Szent Pál apostol Galáciabeliekhez írott levelének egyik legszebb kinyilatkoztatása: „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.” A Lélek szó nagy kezdőbetüvel íródott. Azaz: egyértelműen nem az emberi pszüchéről van itt szó. Hanem az Isten Lelkéről, a Szentlélekről. Merthogy Neki vannak ilyen gyümölcsei.       Nagyon fontos: ez a szívet melengető, összesen kilenc pozitív erény az, amelyeket ezek szerint Isten Szentlelkétől lehet elkérni, hiszen Ő maga a forrásuk. 

      Logikus az, hogy az első helyen a szeretet áll, amely – ma így mondhatnánk - perszonális etikai kódexünk szilárd alapja kell legyen. Három előző meditációnk is már erről a szeretetről szólt, különböző Igék fényében. Kérdés: vajon nem lehetne-e alapjaiban megváltoztatni a boldogtalan arculatú világunkat, ha itt is, ott is a szeretet dominanciáját tapasztalhatnánk, természetesen legelőször is önmagunkon kezdve? Dehogyisnem! Teljesen biztosra vehető, hogy mindenkinek van teendője is, de – bocsánat - sajnos itt-ott múlasztása is ezen a téren.  

      Lássuk most már mindössze csak felvillanásnyit a szeretet felsorolt szinonímáit. Azokat a Lélek-gyümölcsöket, amelyek  egy tőről fakadnak Vele. 

      A szeretet után a második helyen az öröm áll. Bárcsak minél több örömet láthatna, a személyes örömteli életünk kisugárzása révén ez az örömtelen huszonegyedik század! Szent Pál apostol szinte szenvedélyesen mondja: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom, örüljetek!” (Filippi 4:4)  

      A harmadik a békesség. Már az Ószövetségben hallatszik: „…Békesség, békesség közel és távol! Ezt mondja az Úr…” (Ézsaiás 57:19)

      A negyedik a türelem. Ó, milyen üde színfolt, ha türelmes embert találunk türelmetlen világunkban! 

      Az ötödik a szívesség. Ha már csak a csíráját is érzékeljük, egycsapásra több mosoly kerül az arcokra!

      A hatodik a jóság. Vajha időszerűvé válna Móricz Zsigmond óvása: „Légy jó mindhalálig!” 

      A hetedik a hűség. A hűségnek életünk számos összefüggésében nem lehetne alternatívája! Ez életkérdés.

      A nyolcadik a szelídség. Elég ennyi: „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet” (Máté 5:5) – mondja Jézus.

      Végül a kilencedik az önmegtartóztatás. Utolsó a sorban, de nem azért mintha kevésbé fontos lenne. Hisz valósággal szenvedünk  az önmegtartóztatás, illetve szinonímája, az önuralom tömeges hiánya miatt.

      Bátran mondhatjuk: e szeretet-alapú erénypaletta, ez az emberi együttélési alapkódex norma-normansza, minden kitételével üdítő állapotokat tudna teremteni világunkban. A pozitív emberi tulajdonságok gyönyörűséges lajstroma ez. Már itt a földi létben üdvösséges állapotban van az, aki Isten kegyelméből valamilyen szinten ezeknek birtokában van. 

      Vagy legyünk egy kicsit megengedőek: ha valamelyik még esetleg kicsit „hibádzik”, de megvan a készség a teljességre juttatására nézve – akkor azon már Isten áldása lesz. 

      Azonban van itt e felsorolás után még egy záró kitétel: „…Az ilyenek ellen nincs törvény.” Hát persze! Aki e felsorolt tulajdonságokra igyekezve harcolja meg élet-harcát, az biztos lehet abban, hogy ebben a vonatkozásban az „elítélő” vagy fenyegető törvény nem talál támadási felülelet. 

      Hát ezért kellene óvni, védeni, ott, ahol csak tudjuk a keresztyénségünket, a Szeretet Vallását. Amely nem militans tanokat vall, hanem azt, hogy mit is jelentenek vagy jelenthetnének a Szentlélek imént felsorolt gyümölcsei, a személyes életünkben és a társadalom volumenében. 

      Theresa May brit miniszterelnök nyilatkozta nemrégiben a világhálón egyebek között a következőket:
      …A keresztyénséget ünnepelni kell, és nem pedig bántani és becsmérelni…A keresztyén szabadságjogok és Európa jóléte a Biblián alapulnak…A keresztyén embernek is joga van ahhoz, hogy hitét felvállalva szóljon hozzá társadalmi, politikai, közéleti kérdésekhez…      
         
      Végezetül a Miniszterelnök Asszony a személyes hitét is megvallotta, miszerint Neki az élő Isten, a Megváltó Jézus Krisztus ad erőt, bölcsességet, vezetést, hogy nagy feladatának rendkívüli kihívásait az Úr dicsőségére, és sokak javára elhordozhassa.   

      Átmelegíti a szívünket, hogy íme, végre valaki az európai igazán „nagyok” közül így mer megszólalni a Szeretet Istenébe vetett keresztyén hit védelmében. Theresa May nem mellesleg egy anglikán lelkész lánya… Mondatai azért lényegesek, mert hallhatóan abszolút hitelesek. Aki ugyanis a mai ellentmondásos Európában neves politikai vezetőként így tud nyilatkozni, az ezt csak őszintén, hitből teheti.

      Ebből az is következik: imádkoznunk kell azokért a vezetőkért, akik milliók előtt tehetnek tanuságot és akiknek szava hatni tud a viseletes európai kultúrkörben.   

      E kis kitérő után, bezárásul visszatérünk a négy héten át tartó szeretet-sorozatunk fő témájának, a szeretet „tematikájá”-nak proklamálására. Mai meditációnk, a szeretet fogalma mellett annak nyolc társáról, pozitív attitűdöt kifejező szinonímájáról kívánt szólni. Ezek – így, a szeretettel szoros közösségben - a keresztyén etikai rendszer condicio sine qua non-jai, elengedhetetlen feltételei.  

      Végül, sorozatunk lezárásaként halljunk egy dicséret-ének verset, amely a Szeretet Istenéhez imádkozva, Jézus Krisztushoz, mint a szeretet és minden szinonímája megtestesítőjéhez való hasonlításért könyörög alázatosan. A mély spritualitású dicséret szerzője Bonar Horatius tizenkilencedikszázadi skóciai lelkész. Halljuk s talán próbáljunk azonosulni imádságos gondolatmenetével!  

Szeretnék lenni, mint Ő,
Alázatos, szelíd,
Követni híven, mint ő,
Atyám parancsait,
Szeretnék lakni nála,
Hol mennyei sereg
Dicső harmóniába’
Örök imát rebeg,
Örök imát rebeg.

(Református Énekeskönyv, 459. dicséret 4.)

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!
(Nagy Lajos kórházlelkész)