Igehirdető: Faust Gyula
Bibliaolvasás: „Honnét vannak háborúk és harcok közöttetek? Nem
onnan-e a ti gerjedelmeitekből, amelyek a ti tagjaitokban vitézkednek? Kívántok
[valamit], és nincs nektek: gyilkoltok és irigykedtek, és nem nyerhetitek meg;
harcoltok és háborúskodtok; és nincsen semmitek, mert nem kéritek. Kéritek, de
nem kapjátok, mert nem jól kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt.
Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világ barátsága
ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni, az Isten
ellenségévé lesz. Vagy azt gondoljátok, hogy az Írás hiába mondja: Irigységre
kívánkozik a lélek, amely bennünk lakozik? De [majd] nagyobb kegyelmet ad;
ezért mondja: Az Isten a kevélyeknek ellenük áll, az alázatosoknak pedig
kegyelmet ad.
Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és
elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok.
Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti
kétszívűek. Nyomorkodjatok és gyászoljatok és sírjatok; a ti nevetésetek
gyászra forduljon, és örömötök szomorúságra. Alázzátok meg magatokat az Úr
előtt, és felmagasztal titeket. (…)
Nosza immár ti, akik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk ama
városba, és ott töltünk egy esztendőt, és kalmárkodunk, és nyerünk; Akik nem
tudjátok mit hoz a holnap: mert micsoda a ti életetek? Bizony pára az, amely
rövid ideig látszik, azután pedig eltűnik. Holott ezt kellene mondanotok:
-
Ha az Úr akarja és élünk, íme, ezt, vagy amazt
fogjuk cselekedni.
Ti ellenben
elbizakodottságotokban dicsekedtek: Minden ilyen dicsekedés gonosz. Aki azért
tudna jót cselekedni, de nem cselekszi, bűne az annak.” Jakab 4: 1-10, és
13-17.
Alapige: „Ha pedig valakinek
közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és
szemrehányás nélkül adja; és megadatik neki. De kérje hittel, semmit sem
kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél
hajt és ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az
Úrtól; A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember.”Jakab 1: 5-8.
A jó
cselekvéséhez bölcsesség szükségeltetik. A bölcsesség kezdete Istennek félelme,[1] vagyis
Istenbe vetett rendíthetetlen gyermeki bizalom; megismerni a mennyei Atyát és
Krisztust, akit Ő adott ennek a világnak![2] Hitvallásunkból
tudjuk, hogy a hit biztos ismeret is nemcsak szívbéli bizodalom. A hit-bizalom
nem valami csupán bennünk létező szubjektív képződmény, hanem van objektív,
azaz rajtunk kívüli és tőlünk függetlenül létező és tőlünk függetlenül is
működő része is. E hit-bizalom sajátossága viszont az, hogy az objektív és a
szubjektív elemek egymásban vannak, hatnak egymásra, elválaszthatatlanul
átjárják egymást.
Mi ez az úgy
nevezett biztos ismeret, ami tőlünk független, rajtunk kívül is létező
megváltozhatatlan valóság és igazság? A válasz: A Krisztus elvégzett váltsága,
amit az Anyaszentegyház hitvallásában összefoglalva hiszünk és vallunk.
Ennek a
váltságnak egyik mindent meghatározó és megváltoztató következménye, hogy
Krisztussal együtt én magam is meg vagyok feszítve, az Ő halálával pedig én is
meghaltam. Krisztussal megfeszített voltom a kómához, vagy bénultsághoz hasonló
tehetetlen állapot. A bénultságban kezdetben kínos, majdnem elviselhetetlen,
hogy az ember olyan tehetetlen, hogy még a kanalat sem tudja a szájához emelni,
arcáról a legyet elhajtani. Érthető, hogy az ilyen elesett ember nem hagy fel a
belső lázongással (…).[3]
A váltság
alapjára állva megtérni, újjászületni és hinni egyfajta megbékélést jelent,
hogy míg előtte egész lényed lázadással és aggodalommal telt el, mostantól
tudatosul benned, sőt meg is tapasztalod, hogy a bűnös ember tulajdonképpeni állapota
és magatartása Isten előtt a tehetetlenség. Ezt nem elmélkedés, hanem az igaz
kijelentés alapján hittel elfogadott igazság, más szóval a megtérés és
újjászületés gyümölcseképpen megvalósult tapasztalat, melynek bizonyosságával
tudja már, hogy a gyenge kisded gyermek sem tehetetlenebb anyjával való
viszonyában, mint ő az Istennel való viszonyában.[4]
A megtért és
újjászületett ember „minden ponton tehetetlen marad, akár bűnbocsánatról, bűn
feletti győzelemről, a lélekben való új életről, a kegyelemben való
növekedésről, vagy a mindennapi életben az Istenhez és az emberekhez való
hűségről legyen szó. Viszont ez a tehetetlensége most új módon vonul be
imádkozó életébe. Ha előtte a tehetetlenség imádságának viharos középpontja
volt, amely vagy segélykiáltásban tört ki, vagy elnémította lelkét, most egész
imaéletét tehetetlensége hordozza. Megújult elméje eme felismerése által úgy
bízza magát a mindenható és szent Isten gondjára, ahogyan a kisded bízza magát
édesanyja gondviselésére.[5]
A váltság
alapjára állva hinni egy olyan átkapcsolást jelent, mint amikor az úszó
belecsobban a vízbe, ahol teljesen automatikusan átvált az úszáshoz alkalmazott
lélegzetvételre és mozgásra és minden gond és félelem nélkül egészen otthonosan
halad a víz színén.
A hit-bizalom
ott kezdődik, amikor megfeszített voltunk/voltom, vigasztalás és isteni erő
forrásává lesz, mert ott, ahol nekem végem, kezdődik Krisztus a feltámadott, a
megdicsőült és Mindenható Úr. Ez egy más tudatosság. Minden gondolatomat,
tervemet, vágyamat a megfeszített voltomból kiindulva szemlélek, minden rajtam
kívüli és bennem is megjelenő eseményhez megfeszített voltomból kiindulva
viszonyulok, fogadok el, hagyom magam általa és Ő általa irányítani. A
Krisztustól való ilyen függőségem egészen sajátos kapcsolatot teremt köztem és
Ő közötte, köztem és mennyei Atyám között. Szerintem ez az istengyermeki, ha
úgy tetszik édeni szent kötelék, amelyben Jézus, a mi Urunk mindvégig, azaz a
keresztfa általi haláláig, sőt azon túlmenően, Atyja jobbján történő
megdicsőítéséig megmaradt!
Ameddig
tudatában vagyok megfeszített voltomból fakadó tehetetlenségemnek, nem lephet
meg semmiféle nehézség, nem zavarhat meg a nyomorúság, nem ijeszthet meg
semmiféle akadály,[6]mert
minden, még a dicséretek is, elsősorban már nem nekem, hanem mindenekelőtt a
Mindenható Krisztusnak szólnak!
E vázolt hit
nélkül nincs imádság, bármilyen nagy is a tehetetlenség. Imádság, „csak a
hittel egyesült tehetetlenségből fakadó imádság.”[7] Hit
pedig nem létezik az Isten igéje nélkül, mert az Úr igéje gerjeszti fel bennünk
a bizalommal történő imádkozást!
Kérj hittel!
Jakab 1: 6-8.
A kétszívűség ebben az
összefüggésben egészen egyszerűen a valótlanságban való visszalépés. Ha a
legszilárdabb valóságok egyike a Krisztussal együtt megfeszített és meghalt voltom,
akkor ennek negligálása, tagadása, vagy pusztán semmibe vétele, egyenlő a valótlanságba
való visszalépéssel, egy olyan életszemléletbe, amelyben nem veszem számításba,
vagy egyenesen tagadom a Krisztussal együtt megfeszített, meghalt és eltemetett
voltomat, de akkor ezzel együtt megváltott, üdvözített voltomat is. Az Úr Jézus
Krisztus mondta:
-
„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki
énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül
semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad énbennem, kivettetik, mint a
szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és
megégnek. Ha énbennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek,
amit csak akartok, és meglesz az nektek. Abban dicsőíttetik meg az én Atyám,
hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nekem tanítványaim. Amiképpen az
Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én
szeretetemben.” Ján 15:5-9.
„Gyakran megtörténik tehát, hogy nem
maradunk meg a Szőlőtő Krisztusban, kiesünk az Istenben elrejtett tehetetlen,
de egyben áldott állapotunkból. Kérdés: Hova esünk ki? Egyfelől egy olyan sok
esetben izgalmas és látványos aktivitásban, amelyben ideig-óráig megnyerjük a világot, de a lelkünkben kárt
vallunk.[8] Másfelől
a kétszívűségbe, a kételkedésbe vagy kétségbeesésbe. Beleesünk ösztönösen
működő önvédő mechanizmusainkba, vergődéseinkbe, ezernyi tévképzetünk hálójába
(…).
A hit lényege a Szőlőtő Krisztusba lenni, Ő
benne maradni, Ő hozzá menni, Ő hozzá visszatérni, a váltság mozdíthatatlan
szikláján állni, Krisztusra hagyatkozni. Sem hitünk, sem pedig hitetlenségünk
nem hat Krisztusra és elvégzett váltságára, de személy szerint reám viszont nagyon
is. Minden áron meg kell maradnom az Isten irántam való szeretetében, aki abban
mutatta meg irántam való szerelmét, hogy szeretett Egyszülöttjét adta, hogyha Ő
benne bízóm meg, el nem veszek, hanem örök életem van.[9] Ez a
mennyei Atyába vetett bizalom épít az iránta való bizalmatlanság és hitetlenség
rombol és pusztít.
Vigyázat! Kételkedésünkből ne legyen
hitetlenség! Mondjuk ezt! Hiszek Uram, légy segítségül az én hitetlenségemnek,
azaz vezess engem a hitre és tarts meg engem!
Kérjetek, de jól! Jakab 4: 2.
Az imádkozással kapcsolatban tegyük fel a
lényegi kérdést: Nem azért van-e a legtöbb nehézségünk az imádkozással
kapcsolatosan, mert nem jól, nem helyesen imádkozunk? Említettem, hogy hit nélkül
nincs imádság, a hit pedig nem létezik az Isten igéje nélkül, mert az Úr igéje
gerjeszti fel bennünk a bizalommal történő imádkozást!
A helyes imádkozás nagy és szent művészet.
Egy emberi művészet sem éri el az imádkozás művészetét, melyet csakis Szentlélek,
az imádkozás Lelke által lehet életvitelszerűen gyakorolni. Csak Ő általa
vagyunk képesek imádkozni. Tanulás és gyakorlás nélkül senki nem lesz imádkozó
keresztyénné.
Isten Igéje és Szentlelke által világít rá
arra az istentiszteletre, amelyben nem Krisztus Jézus lelkületével és
indulatával imádkozunk. Imádkozunk, de nem jól, nem helyesen, sőt egyenes
Istent ingerlően és bosszantóan.
Sok akadálya van a Jézus Krisztus szerinti
imaéletünknek. A sok akadály közül az egyiket Jakab apostol említi a levelében,
ez pedig a gerjedelmeinkre költött követeléseink. Itt az eredeti szövegben a ἡδονή
(hédoné) azaz élvezet, gyönyör, gyönyörűség és vágy jelentésű szó áll. Az
említett gyülekezeti tagok nagyon erőteljesen tudtak imádkozni a saját
elképzelésük szerinti sikeres életükért. Ezt az ördöggel is cimboráló parázna lelkületet
a világ barátságának keresése, az elbizakodottság, önhittség, irigység, a
versengés, az önmutogató dicsekvő kérkedés és a kevélység jellemzi. Szerintük,
így is lehet kívánni, akarni, kérni, és mindenkin átgázolva önös célokat
elérni. Az apostol az így elért célokat és sikereket az Isten ellenállásába
való beleütközésnek és a semmi birtoklásának nevezi; nincs semmitek, - mondja, azaz
a semmit birtokoljátok még akkor is, ha nyereségetek nagy mennyiségű aranyban
számoljátok. Ezzel állítja szemben Jézus Krisztus evangéliumát, aki az igazi
birtoklásról ezt mondja:
-
„Boldogok
a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa.” Mt 5: 3.
Boldogok
a Krisztus által birtokolt igazak, akiket Ő a mennyország számára oltalmaz és
megtart! Krisztus önmagáról mondta:
-
„Jön a
világ fejedelme: de énbennem nincsen semmije!”[10]
Azokhoz
is jön a világ fejedelme, akik a Krisztuséi, de náluk sem találhat semmit, ami
az övé volna. Akinél viszont bármit talál az ördög, ami az övé, kamatostól
veszi azt magához, a kamat pedig sokszor az örök üdvösség elvétele, tehát az
örök kárhozat. Becstelen ördögi üzlet. Szabadíts meg Uram!
Mivel az
Isten a kevélyeknek ellenük áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad, az
apostol megoldásként a kegyelem keresését javasolja:
-
„Engedelmeskedjetek
azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek
az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti
bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek. Nyomorkodjatok és
gyászoljatok és sírjatok; a ti nevetésetek gyászra forduljon, és örömötök
szomorúságra. Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal titeket.”
Jakab 4: 7-10.
Szentlélek
Isten Jakab apostol által adott tanácsát nem magyarázom, azt viszont szeretném
mindenkinek a szívére kötni, hogy az Úr beszédének hallgatójaként szükségszerű,
hogy most, amikor hallod az Igét, az Isten hívását, engedelmeskedj az Úrnak.
Engedd, hogy a váltság valósága határozza meg a gondolkodásodat, fogadd el
magadra érvényesnek Isten Krisztusban kinyilatkoztatott igazságát, valóságát! Hogyan?
Pál erre így válaszolt a korinthusiaknak:
-
„Ezt
pedig azért mondom, atyámfiai, mert az idő rövidre van szabva ezentúl, azért
akiknek van (…), úgy legyenek, mintha nem volna. És akik sírnak, mintha nem
sírnának; és akik vigadnak, mintha nem vigadnának; akik vesznek, mintha
semmijük sem volna. És akik élnek e világgal, mintha nem élnének: mert elmúlik
e világnak ábrázatja.” 1Kor 7:29-31.
Mit tanít Pál? Azt, hogy legyél szegény
vagy gazdag, ne a pillanatnyi világ ábrázata határozza meg számodra a vezérlő,
elsődleges valóságot, hanem Jézus Krisztus! Őt ültesd minden döntésed trónjára![11] A
rövidre szabott kegyelmi idő pedig arra van, hogy Krisztus Jézus vegyen téged
az uralmába és így az Istentől előre elkészített cselekedeteidben[12]
megdicsőüljön az Isten, és eljöjjön az Isten országa, amint azt az Úri imában
is kérjük. Kérjük tehát gyermeki bizalommal, hogy minden szükségünkben
felettébb dicsőüljön meg a teremtő, a gondviselő, szabadító, és a mennyei
Atyaként bennünket szerető szent Isten (Jn 15:8)! Ámen.
[1] A
bölcsesség kezdete az Úrnak félelme; jó belátása van mindenkinek, aki ezt
gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig. Zsolt 111:10; A bölcsességnek
kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség. Péld 9:10.
[2]
Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem,
hanem annak akaratát, aki elküldött engem. Az pedig az Atyának akarata, aki
elküldött engem, hogy amit nekem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem
feltámasszam azt az utolsó napon. Az pedig annak az akarata, aki elküldött
engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én
feltámasszam azt azt utolsó napon. Ján 6:38-40.
[3]
Ole Hallesby: Az imádságról, Evangéliumi Kiadó. 17-18 o.
[4]
Vesd össze Ole Hallesby: Az imádságról, Evangéliumi Kiadó. 16-17 o.
[5]
Vesd össze Ole Hallesby: Az imádságról, Evangéliumi Kiadó. 17 o.
[6]
Ole Hallesby: Az imádságról, Evangéliumi Kiadó. 18 o.
[7]
Ole Hallesby: Az imádságról, Evangéliumi Kiadó. 19 o.
[8] Mert
mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt
vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért? Máté 16:26. Vö.: Márk
8:36 és Luk 9:25. verseivel!
[9]
Jn. 3: 16.
[10]
Jn 14: 30.
[11] Lerontván
okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és
foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak (…). 2Kor
10:5.
[12] Mert
az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén [Általa] a Krisztus Jézusban jó
cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk. Ef
2:10.
